Interneten tanítani és tanulni? Szabad és kell. Interneten információt létrehozni? Szabad és kell. Interneten viselkedni? Kell! Interneten biztonságban lenni? Kell! Pedagógus felelőssége? Van. Szülő felelőssége? Van. Társak felelőssége? Van. Saját felelősségem? Van.

A helyes viselkedéskultúra kialakítása ugyanúgy fontos a „számítógép mögé bújva”- helyzetben, mint amikor szemtől szemben állunk a másik emberrel, vagy belépünk egy boltba, templomba, vagy csak sétálunk az utcán. Ez utóbbiakat megtanították nekünk szüleink, hisz elmondták, hogy ha bemegyek a boltba, illik köszönni, vagy ha belépek a templomba, összekulcsolom a kezem és csendben vagyok. A szülők tanácstalanok, ők maguk is belecsöppentek a digitális helyzetbe, ezért a pedagógusra hárul az a feladat, hogy az interneten való megfelelő viselkedést kialakítsa a diákokban. A különböző tartalmak létrehozása és közzététele az interneten jól meggondolandó, hisz mindennek, ami oda felkerül, virtuális nyoma lesz. Már általános iskolában meg kell tanulni, hogy hogyan válhatunk felelősségteljes felhasználóvá. A népszerű közösségi oldalakon bevett szokás – akár kedvességből is – olyan véleményeket alkotni például egy ismerőst ábrázoló képről, amely nem biztos, hogy a valóságot tükrözi. A hamis kép nem segíti a helyes önértékelés kialakítását, ennek megfelelő útra terelése, szintén a szülők és a pedagógus feladata.

Szeretném, ha a tanítványaim hasznos, informatív, biztonságos oldalakat keresnének fel, tisztában lennének a virtuális világban megfelelő magatartással, ha felelősségteljesen végiggondolnák, hogy hogyan nyilvánulnak meg hozzászólásaikban, megosztásaikban, blogjaikban, nem utolsó sorban figyelnének a helyesírásra, és mindezeken túl helyes önértékeléssel rendelkeznének. A fenti pedagógiai célokat a kiválasztott digitális eszközökkel összekapcsolva magyar nyelv és irodalom, valamint történelemórán egy-egy projekt keretében, a tananyaghoz kapcsolódó feladatokkal oldottuk meg.

Egy-egy regény feldolgozása során számos programot felhasználtunk, készítettünk szófelhőt a történetre jellemző szavakból, generáltunk QR-kódot, a diákok készítettek képregényt is a mű egy-egy jelenetéből, „Ki mondta kinek?” játékot játszottak digitális faliújság felületén, valamint elkészíthették a kedvenc szereplőjük graffitijét is. Tanári honlap segítségével zárt csoportokban dolgoztunk.
Gamification történelemórán egy témakörön belül (Polgári átalakulás) valósult meg. Alapkoncepcióm az volt, hogy kiépítsek egy olyan rendszert, amely a játékosítás elemeire épít, és segítségével olyan feladatokat adhatok, amelyeket a tanulók házi feladatként megoldhatnak digitális eszközök (okos telefon, tablet, laptop, asztali számítógép) segítségével interneten keresztül.

Az internet és a különféle digitális programok, eszközök felhasználására igény van a diákok körében. A projektek meghozták a feltételezett eredményt: nőtt a motiváltság, könnyebb ismeretszerzés, helyes internethasználat, megfelelő portálok megismerése jellemezte az órákat. Természetesen meg kell találni az egyensúlyt a hagyományos és az új módszerek között, de vallom, hogy a mai oktatás szerves részét kell, hogy képezze ez is. A technika gyors fejlődésének köszönhetően nem kerülhetjük el ennek beépülését az oktatásba.

Bognár Amáliamagyar - történelem szakos tanár
Csorna Széchenyi István Körzeti Általános Iskola