A Könyvtári napok rendezvényeként Grecsó Krisztián volt a csornai könyvtár vendége. Az élvezetes beszélgetés az író Jelmezbál című új regényének könyvbemutatója is volt egyben. Grecsó Krisztiánnal a program után beszélgettünk.

- Érvényes-e ma is az a mondat, amit Csokonai Vitéz Mihály írt le még a XVIII. század végén? „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.”

- Jó kérdés. Egyfelől nézd meg ezt a termet, pótszékekkel színültig megtelt. Éreztem a szeretetet, az örömet, láttam a csillogó szemeket. Itt volt sok ember, akik küzdenek, sem lelkileg, sem szellemileg nem akarnak elsüllyedni, pallérozzák magukat, gondozzák a lelküket, nem elég nekik a kereskedelmi tévé. Ezért rendkívül hálás vagyok, óriási energiát ad. Másfelől beszélhetnék az irodalmi folyóiratok borzalmas helyzetéről. Itt volt egy fiatal lány, aki elkezdett írni. Amit elmondott, abból kiderült, hogy komolyan is gondolja, tanácsot kért. Ha nincsenek működő irodalmi műhelyek, hova tudod irányítani? Így rendkívül hálátlan szerep is a miénk, ezek között a végletek között élünk.

- A Jelmezbál című regényedben van egy fontos mondat. A húsvétra érkező vendégeknek a gazda nem enged majonézt tenni a tormába. „Taknyot tormába nem teszünk.” Számomra ez egy tételmondat, nem olvastam még olyan Grecsó könyvet, ahol valamelyik főszereplőnek bejött az élet. Mindenki tormájában van takony.

- Az én hőseim hétköznapi emberek. Ebben az életnek nevezett szép küzdelemben rész sikereik vannak. Például a regényben Éva, a tanárnő, aki sikeres tudományos karrier közben megvalósítja élete nagy álmát, hazaköltözik a falujába a szülői házba, középiskolai tanár lesz, nagyon szép sikereket ér el. Egyben marad, nem esik szét, megfelel a kihívásoknak, nem szedik szét a diákok. Ezek valóban nem hollywood-i sikersztorik. Ezek nagyon szép dolgok, én ezt sikernek látom. A környezetemben ezeknél még sokkal savasabb, súlyosabb történeteket látok. Arra kell a humor, hogy ezekben a sorsokban ne a keserűséget lássuk.

- Egy fricska az olvasónak, vagy tudatosan adtál megoldó kulcsot az olvasónak a könyvben, mikor a történet közepén felidéztél egy régi logikai játékot? Gyerekkoromban én is szerettem azokat a rejtvényeket, amelyben megadtak részinformációkat, és logikai úton ki kellett találni, hogy például melyik név hol lakik, mi a hobbija, milyen háziállata van, stb. A regény szerkezete töredezett, a részeket az olvasónak hasonló módon kell összeraknia. A könyvben ez az Einstein-teszt.

- Ez most olyan jólesett, hogy el sem tudom mondani. Ezt senki sem mondta még nekem, pedig azt hittem, hogy ez olyan egyértelmű, amit mindenki észrevesz. Nem emlékszem egy komoly kritikára sem, amelyik észrevette, hogy az Einstein-teszt a töredezettség ironikus metaforája. Pedig ez tudatos. Ezt nagyon élveztem, de inkább önirónia, és inkább kikacsintás az olvasóra, mint fricska neki.

Emlékezetes este, léleköblítő beszélgetés volt. Ha a regényről feltett kérdések és válaszok nem érthetők, de kíváncsiságot ébresztenek, az reméljük elég indok arra, hogy elolvassák Grecsó Krisztián új regényét! Érdemes. Jó olvasást, jó rejtvényfejtést! Ne feledjék, a rejtvény megoldó képletét felfedtük a beszélgetésben.