A Szent Imre Daloskör tagjai a tavalyi év után idén is subát öltöttek, hogy a betlehemi istálló kicsinyített mását a régi rigmusokkal, dalokkal és köszöntésekkel magukkal vigyék szanyi otthonokba. Három este (december 19-től 21-ig) 18 házhoz tértek be; sok helyen a szomszédok, barátok is nézőivé váltak a szívet-lelket melengető rövid előadásnak, amely a hajdani egyszerű nép tiszta vallásosságát, egészséges értékrendjét és finom humorát előidézve tárta a háziak elé Urunk születésének eseményeit.

A betlehemezéssel elsősorban azoknak kívántak örömet okozni a dalárdások, akiket koruk, betegségük lakásukhoz köt, de lelki igényük miatt havi rendszerességgel hívják magukhoz a falu plébánosát, Tóth Imre atyát, hogy előtte letegyék bűneiket, és magukhoz vehessék az Oltáriszentséget. Az elsőpéntekes betegeken kívül egyéb családok jelentkezését is örömmel vette a daloskör vezetője, Magyar Zoltánné kántornő. A 18 helyszínen mintegy százan voltak részesei, szemlélői az eseményeknek; köztük sok idős ember, akik könnyezve emlékeztek vissza a régi korok mainál szegényebb, nehezebb, de annál emberibb karácsonyaira, és örvendetes módon sok kisgyermek, akik szájtátva bámulták a szakállas, subás pásztorokat, figyelték élcelődő párbeszédeiket, és remélhetőleg életre szóló emléket fognak róluk szívükben őrizni.
Minden helyen a „tisztaszobában”, imakönyvek és adventi koszorú társaságában fogadták a háziak a betlehemeseket, az előadás végeztével pedig étellel-itallal kínálták őket.
Remélhetőleg a következő években is lesz folytatása a szanyi betlehemezésnek, sőt, a képeket látva talán más falvak értékőrzői is példát vesznek, és saját lakóhelyükön felélesztik ezt a szép, régi népszokást. Mert mindenütt élnek olyan emberek, mint a szanyi Szent Imre Daloskör tagjai, akik idejüket és erejüket nem sajnálják a másokra való odafigyelésre, a világ jobbítására áldozni.

Szöveg: Magyar Zoltán