Az első világháború (1914-1918) idején a csornai kórházban sok sebesült katonát ápoltak. Az elhunytakat a kórház közelében lévő Szent Antal temetőben helyezték végső nyugalomra. A különböző nemzetiségű (bosnyák, magyar, olasz, orosz, szerb) katonák sírjait a húszas és harmincas években a polgári fiúiskolások gondozták. A későbbiekben a hősi halottak emléke elhalványult, a fennmaradt néhány sírkövet 2018 januárjában újították fel. A megyei hadisírgondozók irányításával a kissé megkopott neveket a napokban hunyadis lányok írták újra Szalay Balázs szervezésében.

Szalay Balázs történelemtanár, a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának elnöke Facebook oldalán bővebben is megosztotta gondolatait.

Sokat elárul egy társadalomról, hogyan emlékezik azokra, akik a legtöbbet adták a hazájukért, nemzetükért. A csornai Szent Antal temetőben, az első világháború idején kialakított parcella történetét áttekintve egyszerre lehetünk büszkék és szomorúak, szégyenkezhetünk és bizakodhatunk. A katonatemetőt 1915 tavaszán nyitották meg. Azok a katonák kerültek ide, akiket a gondos ápolás ellenére sem tudtak megmenteni a Kokas Lajos vezette Margit-kórházban. Egy 1918 áprilisában készült katonai felmérés szerint a temető hátsó részében a háború idején hat sorban voltak katonasírok. Szinte jelképes, hogy az utolsó temetésre a háború utolsó napján, 1918. november 11-én, 106 éve került sor. Ekkor egy spanyolnáthában elhunyt bosnyák (Bosznia-Hercegovina, akkor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt) szakaszvezetőt kísértek utolsó útjára. A bécsi Hadilevéltárban őrzött térkép szerint 1918-ban 109 sírhely volt kialakítva, de csak 49 itt eltemetett katona adatait jegyezték fel pontosan. Az egységes sírköveket 1928-ban helyezték el.

A sírok gondozását a polgári iskolások végezték. A fiúiskola 1926-1927-es tanévről kiadott értesítőben ezt olvashatjuk: „A növendékek Vargha László tanár vezetése mellett naponként felkeresik a gondjaikra bízott hősi sírokat és tőlük telhetőleg azon iparkodnak, hogy rövid időn belül a legszebb virágpompában jelezzék a hálás utódok kegyeletes érzületét.” Az 1928-1929.tanév értesítőjében szintén megemlékeztek a polgáristák tevékenységéről. „A szomszédos temetőben levő 73 hősi sír gondozását a jelen tanévben Fekete József tanár vezetésével továbbfolytatta az ifjúság. Mindenszentek napján a hősök nyugvóhelyét tölgyfalevélből font koszorúcskákkal díszítették fel. S midőn este kigyúltak a gyertyák, Horváth János hitoktatónak szívhez szóló, magasszárnyalású beszédével a hős katonák iránti kegyeletet még erősebbé tette tanítványaink és az összesereglett hallgatóság szívében.” Később az iskola Ifjúsági Vöröskereszt Csoportja virágozta fel minden novemberben a csornai csata és az első világháború áldozatainak sírjait.

A két világháború között a csornaiak minden évben tartottak megemlékezéseket a síremlékeknél. Egy 1937-es beszámoló szerint négy sorban 82 síremlék volt. „Van közöttük magyar, osztrák, olasz, szerb, bosnyák és orosz nemzetbeli. Szép, nyugodtan megférnek egymás mellett. A sírok ápoltan és gondozottan sorakoznak fel. A közöttük levő utak kaviccsal vannak felhintve és szépen elgereblyézve.” A katonasírok közepén ekkor még volt egy nagy fakereszt, amit a hősök napján rendszeresen megkoszorúztak.

A második világháború után a sírokra fokozatosan rátemetkeztek, a sírkövek pedig jobb esetben bekerültek a temetkezési vállalat Arany János utcai telephelyére. A 2010-es évekre már csak azok a sírkövek maradtak meg, melyek az urnák és a gyalogút közelében, illetve a fák védelmében elkerülték a felszámolást. Az itt nyugvó hősökre 2017-re már csak 19 rossz állapotban lévő sírkő emlékeztetett a IV. parcella végén. A kőkeresztek rossz állapotban voltak, de néhányon még ekkor is olvashatóak voltak a nevek.

A fennmaradt síremlékek és környezetük felújítása a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum 1 millió 301.750 forintnyi támogatásával 2017 decemberében valósult meg. A város jegyzője megköszönte a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának „a felújítási munkával és az információs anyagok elkészítésével kapcsolatban segítő közreműködésüket”. Az ünnepélyes felszentelésre 2018. január 29-én került sor. A felújítás persze nem lehetett tökéletes, hiszen sok sírkő eltűnt. A restaurált és egy sorban elhelyezett kövek alatt sem biztos, hogy az a személy nyugszik, akinek a neve a sírkövön szerepel, és a vallási jelképek sem feltétlenül egyeznek az illető felekezetével, de 110 évvel az első világháború kitörése után legalább van hol emlékeznünk. Talán idővel sikerül megtalálni a Csornán nyugvó katonák valamelyik leszármazottját is. Biztató, hogy a fennmaradt sírkövek egyikét a farádi Élő Imre állíttatta a rokonának, a csornai kórházban elhunyt Csonka Jánosnak, akinek a neve szerepel a rábatamási hősi emlékművön is.

A hat év után kissé megkopott feliratokat három hunyadis diáklánnyal, a megyei hadisírgondozók felügyelete mellett, idén halottak napja előtt újraírtuk. Remélhetően, a két világháború közötti időszakhoz hasonlóan, lesz gazdája a megmaradt első világháborús sírköveknek és a tájékoztató tábláknak.