Magyarországon becslések szerint körülbelül 250 ezer demenciával diagnosztizált ember él (ez az esetek háromnegyedében Alzheimer-kórt jelent), ha pedig a családtagjaikat is beleszámoljuk, akár egymillió embert is érinthet a betegség. Más szóval: minden tizedik magyart.- írta a HVG

Demencia vagy Alzheimer?
A közvélekedéssel ellentétben a demencia nem egy konkrét betegség, hanem olyan betegségek gyűjtőfogalma, melyek során az agyban található idegsejtek funkciója károsodik. Egyik leggyakoribb formája az Alzheimer-kór. Nevét Alois Alzheimerről kapta, aki ideggyógyászként 1907-ben elsőként írta le a betegség jellemzőit.
Aki azt hiszi, hogy soha semmilyen formában nem fog találkozni a demenciával, az nagy valószínűség szerint téved: a számok a következő néhány évtizedben a legoptimistább becslések szerint is robbanásszerűen nőni fognak. Kutatók azt valószínűsítik, hogy a világon 2050-re gyakorlatilag megtriplázódik a demenciában szenvedők száma, hatalmas terhet jelentve mind az egészségügyi, mind a szociális rendszereknek.

Van azonban jó hír is: bár elsőre meglepőnek tűnik, a megfelelő rizikófaktorok csökkentésével és életmódváltoztatással az esetek 40 százaléka, vagyis majdnem fele megelőzhető.

A gyakorlati tapasztalatok miatt az lenne létfontosságú, hogy a társadalomban megszűnjön a stigma, ami az Alzheimer-kór és a demencia körül kialakult. A legtöbb esetben ugyanis a megbélyegzés miatt nem fordulnak orvoshoz az emberek még akkor sem, ha észreveszik, hogy romlik a memóriájuk. De még ha hajlandóak is rá, adódik a kérdés: mi a normális, időskori memóriavesztés, és mi az, ami már a demencia előjele lehet?

A szubjektív panasz a lényeg. Mindig arra kell figyelni, nekünk mi tűnik fel. Ha úgy érezzük, hogy valamilyen funkciónkban romlás következett be, legyen az emlékezet vagy gondolkodás, menjünk el orvoshoz. Hollandiában például 65 év felett akkor is ajánlják az ötévenkénti kognitív szűrést, ha valaki teljesen egészséges. Ha panasza is van, de nem igazolnak semmit, három év múlva kell visszamenni. Így a beteg mindenképpen bekerül a rendszerbe, és akkor is jobban odafigyelnek rá, ha semmilyen objektív tünete nincs.

Egyszerű, hamar elvégezhető kognitív tesztek Magyarországon is léteznek, csak kevesen tudnak róla. A háziorvosok például néhány perc alatt olyan papír alapú neuropszichológiai tesztet tudnak kitöltetni a pácienssel, ami nagy valószínűséggel jelzi a szokatlan eltéréseket, melyek alapján érdemes lehet bejelentkezni neurológushoz. De kérhet laborvizsgálatokat, mérhet vércukorszintet, vitaminszintet is. Demenciához hasonló tüneteket ugyanis számos olyan állapot okozhat, amit nagyon könnyű orvosolni (amennyiben azt időben felismerik), például a B12 vitamin hiánya. Ha pedig valakinél felmerül a komolyabb gyanú, szakorvos küldheti el MR-vizsgálatra, vagy írhat fel gyógyszert is.

A jelenleg elérhető szereket enyhe és közepesen súlyos betegség esetén lehet felírni. Ezek nem csodagyógyszerek, de minőségi időt adhatnak a betegnek és a családjának, ami alatt a jövőről is gondolkodhatnak. Ezen kívül az is rendkívül sokat számít, ha valaki hallókészüléket, szemüveget kap, beállítják a vércukorszintjét, abbahagyja a dohányzást, egészségesebben táplálkozik. Ezek mind olyan életmódbeli változtatások, amik késleltethetik a betegség kialakulását vagy romlását..

Van, ahol már sikerült
A demenciaellátás persze egyik országban sem fekete fehér, hiszen rengeteg egyedi tényezőt kell figyelembe venni, mint például a diagnosztikai eszközök hozzáférhetősége, a lakosság szűrési hajlandósága, vagy éppen az egyes földrajzi régiók sajátosságai. (Magyarországon például ilyen a lakosság más régiókhoz képest alacsony folsav szintje, vagy a szív-és érrendszeri betegségek emelkedett gyakorisága.) Az viszont már most látszik, hogy azokban az európai országokban, ahol már évek, esetleg évtizedek óta előtérben tartják a demencia témáját, és nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, ott szemmel látható eredményeket tudnak felmutatni, és a fiatalabb korosztályban csökkent a rizikófaktorok előfordulása.

Emellett Svédországhoz hasonlóan akár olyan egészségügyi mutatókat is fel lehetne vezetni a rendszerbe, melyek már évekkel előre jelezhetik a demencia kialakulásának kockázatát.

Ezek néha olyan apróságok is lehetnek, amikre nem is gondolnánk.

A dohányzás például egyértelműen rizikófaktor, de mint minden esetben, itt is érdemes az életkori sajátosságokat figyelembe venni. Nem arról van szó, hogy aki az egyetemi vizsgaidőszakban elszívott három doboz cigit, annál nagyobb eséllyel alakul ki 65 éves kora felett Alzheimer-kór.

Fiatalabb korban leginkább a tanulás és a környezet a meghatározó. Bár még a kutatók sem értik igazán az összefüggést, de azokban az országokban, ahol magasabb a felsőfokú végzettség aránya, lecsökken a demencia rizikója is.

Lehet, hogy hamarabb elmennek orvoshoz, de jól ismert jelenség az úgynevezett kognitív rezerv is. Az emberi szervezetben a máj után az agynak a legmagasabb a kompenzációs képessége. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha az agyban valamilyen károsodás történik, de magas a kognitív kapacitás, akkor tudja kompenzálni a kiesést. Ez jelzi az edukáció és az élethosszig tartó tanulás fontosságát. Nem véletlenül mondják, hogy érdemes keresztrejtvényt fejteni, idegen nyelvet tanulni idősebb korban is. És még egy tipp: megéri olyan dolgot csinálnunk, amit nem érzünk komfortosnak, mert azzal olyan agyi hálózatokat is életre hívunk, amik egyébként kevésbé kihasználtak.

Kiemelten fontos a demencia megelőzésének szempontjából az érzékszervek épsége: ha jó a szemünk, a hallásunk, akkor jelentősen kisebb a kockázat. Ezért javasolják a neurológusok a látás-és hallásvizsgálatokat, egy megfelelő szemüveg vagy egy hallókészülék rengeteget számít.

Nem lehet eleget hangsúlyozni a mozgás fontosságát is, de az sem mindegy, hogy az milyen típusú.

A kocogás, kerékpározás, túrázás fejleszti az állóképességet, de a demenciával kapcsolatban már kimutatták, hogy a magasabb izomtömeg védőfaktor tud lenni. Ezért figyeljünk oda az erőnléti edzésre, és fontos, hogy az egyensúlyunkat is fejlesszük, amikhez sportboltokban már nagyon olcsón lehet kapni eszközöket. Idősebb korban pedig elengedhetetlen a szociális aktivitás, fenn kell tartani a baráti társaságokat, és mindenképpen kerülni kell, hogy bezárkózzunk és izoláljuk magunkat.

Európában jelenleg a demenciát okozó betegségek a tartós egészségkárosodáshoz vezető okok közül az első, a halálozások közül pedig a hatodik helyen szerepelnek. Szakemberek szerint 2050-re Magyarországon is olyan mértékű emelkedés várható az érintett betegek számában, hogy a demencia mindkét listán az első helyre kerülhet. Ezek alapján a következő évtizedekben a demencia társadalmi terhe minden más betegségét felülmúlthatja.

Ezért a megelőzés mellett jelenleg azt próbálják megérteni a kutatók, hogyan lassítható a betegség lefolyása, hogyan lehet segíteni a betegek fizikális és mentális stabilitását, és milyen gyógyszereket kell szedni. A betegeknek pedig azt kell megérteniük, milyen jelek esetén kérjenek szakápolási segítséget, mikor forduljanak orvoshoz, továbbá, hogy milyen életmódbeli tényezőkkel kerülhető el, hogy a demenciában érintett beteg kórházba kerüljön.