A Veszprémben tartott időközi országgyűlési képviselő választás váratlan eredményt hozott. A kormánypárt kétharmada, amely főleg szimbolikusan fájdalmas a Fidesz számára, elveszett. Egyes ellenzéki pártok már előrehozott választásokat követelnek.

Netadótól Veszprémig

Az internetadó utáni utcai megmozdulások megmutatták, hogy ez a kormányzati ciklus teljesen más lesz, mint az előző volt. Nincsen türelmi idő, már nincsen hova hátrálniuk az érdeksérelmet elszenvedő társadalmi csoportoknak, és ezért a szemtől-szembeni konfrontációt is vállalják. A net-adó kapcsán azt írta a Policy Agenda, hogy „(…) a második ciklus kezdetén erős politikai koordinációs problémák jelentkeznek, amelyek kihatással vannak a kormányzati működésre (lásd a jogszabály-szövege), valamint a kommunikációra (lásd egymásnak ellentmondó magyarázatok). Amennyiben ezen nem tud, akár személycserékkel is úrrá lenni a miniszterelnök, akkor folyamatosan krízisről-krízisre kell végigvinnie a ciklus hátralévő részét.”

Orbán Viktor láthatólag próbálta kezelni a helyzetet, és két területen indított „válaszcsapást”. Az egyik a külpolitikai offenzíva, amikor a Merkel-Putyin találkozóra felfűzve igyekezett átterelni a figyelmet Magyarország nemzetközi mozgásaira. Érezhetően az elmúlt bő egy hónap elvitte a kormányfő energiáit, miközben a külpolitikai lépései semmilyen belpolitikai hatást nem értek el.

A másik kísérlet a menekültügy kérdése volt, amely az Európai Unió nyomására, főleg Németország miatt került Magyarországon napirendre. Miközben a magyar zöldhatár átjáróház volt korábban a Nyugat-Európába migrálni kívánóak előtt, hirtelen elkezdtek szigorúbban fellépni az EU Balkán fele való határőrizetéért felelős magyar szervek. Erre ráépítette bevándorlási menekültek elleni kampányát a Fidesz, amely ugyan ideig-óráig lassíthatja a szavazótábor amortizálódását, de ahogy látszik, nem csodafegyver.

A Veszprémben lezajlott választás kormánypárti szempontból történt kudarca egy nagyon fontos dologra rámutat. A Fidesz nem volt képes megállítani az ősz óta tartó politikai hangulatváltozást, az eddigi kísérletek a válság kezelésére haszontalanok voltak. Ez felerősítheti azt a hangulatot, hogy Orbán Viktor nem tévedhetetlen. Erre utal Illés Zoltán nyilatkozata, amely már egyenesen a pártelnöki és a miniszterelnöki poszt szétválasztását követeli.

Forgatókönyvek

Ahogy a netadó elleni tüntetések után is látszott, Orbán Viktor személyesen is lépéskényszerben van. Ez pedig nem halasztható a következő, áprilisi időközi választásig. Fontos látni, hogy a politikában a nem változtatok semmit, azaz nem lépek taktikája is egyfajta lépésnek számít, amelynek ugyanúgy megvannak a következményei.

Ezek alapján azt látjuk, hogy Tapolca előtt három lehetőség között választhat a miniszterelnök:

kivárás-forgatókönyve: igyekszik arra építeni, hogy nem most kell megnyerni a választásokat, hanem 2018-ban. Ezért úgy próbálja pozícionálni magát, hogy 2016 végétől a kormányzás eredményei, hatása meghozza a párt népszerűségének emelkedését. Ez hasonlít az előző ciklusra, ahol a rezsicsökkentés meghirdetése képes volt fordulatot hozni, de megegyezik a 2006-2010 közötti időszak forgatókönyvével. Ez utóbbinál Gyurcsány Ferenc arra épített, hogy a kormányzati időszak elejének nehézségeit feledtetik a választások közeledtével megérkező eredmények. Ezt azonban a gazdasági válság teljesen tönkre tette.

látszat konszoldáció-forgatókönyve: a miniszterelnök reagálhat úgy is, hogy látszólag változtat eddigi politikáján. Ezt személyi változásokkal igyekszik alátámasztani, ezzel mutatja, hogy érti a választók kérését, és korrigálni akar az eddigieken.

konszolidáció-forgatókönyve: valódi tartalmi változást is kezdeményezhet a Fidesz. Ez korábbi szimbolikus ügyek újra napirendre tűzését is jelentheti (pl. Paks II., keleti nyitás, orosz barátság). Ezzel megmutatja, a választók követelésére veszni hagy korábban fontosnak tartott ügyeket. Ez a konszolidáció alkalom lehetne a Fideszen belüli belső változások, átrendeződések levezénylésére is.

A három forgatókönyvből a legkevésbé valószínűnek a konszolidációt tarja a Policy Agenda, mivel ez teljesen ellentétes a Fidesz, és legfőképpen annak vezetőjének hatalomtechnikájával is. Talán a lépéskényszer paradox módon éppen azt hozza ki a kormánypártból, hogy inkább kivár, és megpróbálja felmérni veszteségeit. Ez viszonylag kockázatos manőver, mert egy újabb elveszített időközi választás még erősebben előhozhatja a belső feszültségeket. Ugyanakkor egy esetleges győzelem átmenetileg stabilizálhatja a belső viszonyokat, és lesz idő mérlegelni a fent vázolt forgatókönyvek között.

Fontos, hogy egy stílus és irányváltás még Tapolca előtt ugyanúgy hordoz magában veszélyeket. Amennyiben valamilyen politikai kezdeményezéssel ki akar törni Orbán Viktor a bukási spirálból, és nem jön be neki (az időközi választást elveszítik), akkor még erősebben előjön az a dilemma, hogy milyen személyi és strukturális átalakítások kellenének a Fidesz belső hatalmi szerkezetében.