Gangl Edina Európa bajnok és olimpiai negyedik helyezett vízilabdázó volt hétfő délután a csornai Hunyadi Középiskola vendége. Mint a szervezők elmondták, másfél év alatt tudták megszervezni ezt a beszélgetést, annyira elfoglalt Edina. Az olimpikont a testvérén keresztül sikerült megszólítani, hiszen Edina húga a Hunyadi János Gimnázium tanulója. A beszélgetés a köszöntést és bemutatást követően egy rövid vetítéssel kezdődött. A vásznon az Európa bajnokság döntőjének utolsó percei voltak láthatóak, amikor a hollandokat legyőzve a magyar női vízilabda válogatott az Európa bajnoki arany mellett elnyerte a kijutást a 2016-os rió-i olimpiára.

A vetítés után kezdődött el a beszélgetés. Első kérdés rögtön a kezdetekről, a vízilabda kiválasztásáról szólt. Megtudtuk, hogy Edina 4 évesen kezdett el úszni Mosonmagyaróváron. Majd miután megszűnt az úszás Mosonmagyaróváron, Győrbe ment. 15 évesen kezdett el vízilabdázni, eleinte Győrben. Másfél év után döntött úgy, hogy Pesten. az élvonalban folyatatja tovább a pólózást. Ezután úgy záporoztak a kérdések, mint egy meccsen a kapura lövések, de Edina itt is állta a sarat.

- Miért pont a kapus posztot választottad?
- Az első edzésen, amin részt vettem, a csapatnak épp nem volt kapusa, és végül rám esett a választás. Hosszú kezeim miatt, illetve mert nem voltam olyan gyors úszó, mint a többiek.
- Hogyan telik egy profi sportoló „átlagos” napja?
- Reggel 8-tól délig van edzés, mely két részből áll, egy vizes és egy szárazföldi, erőnléti edzésből. Majd késő délután pedig egy újabb másfél órás edzés. Az ütemezés természetesen változhat, hiszen amikor meccsre készülünk, elkezdődnek a mérkőzések videós elemzései.
- Mint kapus könnyebb, vagy nehezebb az edzés?
- Teljes mértékben kiegyenlített, hiszen amikor a mezőnyjátékosok medicinlabdákkal és ugrálókötéllel edzenek a lábtechnikára, azt tőlem nem kérik olyan szigorúan. Viszont amíg kapuralövések vannak, addig a mezőnyjátékosok tudnak pihenni, a kapusok végig a kapuban vannak, és taposnak.
- Mikor döntötted el, hogy profi sportolóvá válsz?
- 6 évesen, amikor láttam Egerszegi Krisztina atlantai győzelmét 200 méter háton. Ő a példaképem. Akkor határoztam el, hogy át akarom élni ezt a fantasztikus érzést, és profi sportoló, olimpiai bajnok leszek.
- Hogyan hatott vagy változtatott meg a siker, ha egyáltalán volt rád bármilyen befolyással? Sokan felismernek az utcán?
- Vigyázni kell, nehogy a siker elvigye az embert. Úgy gondolom, hogy a helyén tudom kezelni a sikereket. Hogy sokan felismernek-e? Sapka nélkül nehezebben, mint sapkában.
- Milyen interjúalanynak tartod magad, szeretsz-e interjúkat adni, vagy kötelességből teszed?
- Muszáj. Régebben nem tartottam magam jó interjú alanynak, volt is egy eset, még 18 évesen 1 éves válogatottság után nem mertem még interjút adni, de bele lehet tanulni, remélem sokat fejlődtem.
- Kapusként, hogyan viseled, ha hátul a védelemben rendben működik minden, viszont elöl a támadások valahogy nem akarnak sikerülni? Mit tudsz kezdeni ilyenkor a csapattársaiddal?
- A kapuból természetsen nem sokat tudok hozzátenni a támadásokhoz, viszont a szünetek és időkérések alkalmával mindig lelkesítem a csajokat, hogy menni kell előre.
- Milyen változásokat hozott az új szövettségi kapitány Bíró Attila?
- Az előző szövetségi kapitány, Merész András sok év munka után hagyta ott a csapatot. Megfáradt a kapcsolat, a helyére pedig egy friss, fiatalos, lendületes, lelkes kapitány jött Bíró Attila személyében.
- Sok problémát hallhattunk a rió-i rendezésről. Ti érzékeltetek valamit ebből?
- Természetesen, nagyon sok problémát érzékeltünk a londoni olimpiához képest. Jóval egyszerűbbek voltak az olimpia körülményei, mint a 4 évvel ezelőtti. Óriási hiányosságok is voltak, például az edzőtáborban még ágy sem volt elég. Később az olimpia ideje alatt nem voltak televíziók a szobákban, ahonnan követhettük volna az eseményeket. A medencék vize sem volt a legjobb, illetve hallotuk, hogy történt néhány kisebb-nagyobb rablás, balhé az utcákon.
- Olimpia 4. hely. Ennyi idő után sikernek, vagy kudarcnak éled meg?
- Majd a pályafutásom végén tudom elmondani őszintén, hogy siker, vagy kudarc volt-e ez a 4. hely. Egyelőre kudarcként élem meg, viszont büszke vagyok arra, hogy Magyarországot képviselhettem a 2016-os rió-i olimpián.
- Az olimpián kifogtak rajtatok, de mit gondolsz, hogyan verhető, ez az Egyesült Államok női vízilabda válogatottja?
- Erővel, kitartással és fegyelemmel. Nagyon gyorsak és erősek, férfias játékot játszanak, de ők is emberek, ők is hibáznak, és ezt kell kihasználni.
- Hogyan alakulnak a csapaton belüli barátságok?
- 14 lány együtt, sosem lesz egy véleményen és összhangban, viszont jól kijövünk egymással. Türelmesek vagyunk, ami elengedhetetlen egy jól működő csapathoz. Állandó szobatársam nincs a nagyobb versenyeken, pont azért, hogy megmaradjon az egység, ne legyenek klikkesedések.
- A szülői háttér és ráhatás mennyire volt jellemző és befolyásoló az életedben?
- Amikor úsztam, akkor anyukám vitt el az edzésekre, voltak mélypontok, amikor nem akart menni, de noszogatott, meggyőzött, hogy csak kitartással érhetem el azt, amit kitűztem magam elé, amit köszönök is neki.

Edina jelen lévő édesanyja is kapott kérdést, hogy egy szülő hogy bírja, hogy a gyermeke ilyen fiatal korától, ilyen keveset van otthon?
- Nagyon nehezen. - válaszolta Edina édesanyja. 16 éves korában ment el Edina otthonról, nagyon keveset találkoztunk, körülbelül kéthetente. Hét közben iskolában volt és edzéseken, míg hétvégente rendszerint meccsei voltak, amelyekre sajnos nem minden esetben tudtunk elmenni. A meccseket természetesen nézzük a férjemmel, viszont külön szobában, mert a férjem inkább a hangosabb szurkolók táborát erősíti, amíg én inkább elvonulok és türelmesen várom az eredményt.
- Hogyan lehet bírni szülőként idegekkel?
- Nagyon nehéz. Biztos fogytam pár kilót az Olimpia alatt.

A következő kérdést már újra Edina kapta.

- Várjátok-e a vizes világbajnokságot, melynek Magyarország ad otthont?
- Természetesen, hiszen hasonló szintű rendezvény, mint az olimpa, csak vizesekkel. Nagyon várjuk, hogy a hazai közönség előtt megmutathassuk, hogy mit is tudunk a vízben.
- Fradista vagy?- kérdezte egy diák.
A válasz velős volt és tömör: „Az Újpestben játszom.”
- Végül hogyan képzeled az életed 10-20-30 év múlva?
- Még két olimpiát tervezek egyelőre. Van már egy testnevelő tanár diplomám, rekreáció szakon hamarosan megszerzem a következőt, illetve szeretnék még egy pszichológus diplomát is.

A beszélgetés után sokan kihasználták a lehetőséget, közös fotókat készítettek Edinával és autogramot kértek.

Fotó: Molnár László