Tisztelt világi és egyházi méltóságok, tisztelt egybegyűltek, kedves ünneplő közösség!

Bár most ide Szanyba, nem messziről, Csornáról érkeztem, mégsem mondhatnám még magamat igazán csornainak. Budapesten születtem, és életem nagyrészét ott is életem le. Most is, mind a mai napig a hét nagyobbik részét Budapesten töltöm. Minden nap járok a belvárosban, a Szabad sajtó úton és a Március 15-e téren. Mivel gyakran visz arra az utam, főleg az elmúlt hónapokban, naponta megyek át a Pilvax közön, ugyanazokat a köveket taposva, amelyeket egykor Petőfi, Vasvári és Irinyi. Naponta megyek el a Pilvax kávéház mellett is, amely történelmi események színtere volt. Biztos vagyok benne, hogy a Café Reinessance egykori pincére, Pilvax Károly, aki a kávéház tulajdonosa lett az 1830-as években, nem gondolta, hogy elegáns éttermének egyik reggelizőasztala örökre meghatározza a magyar társadalom nemzettudatát. Senki nem gondolta akkor, hogy az a fiatal költő, aki 1844 óta minden reggel ugyanannál az asztalnál fogyasztott el egy kuglófot és a bögre kávéját, négy év múltán a magyarság lelkévé és példaképévé növi ki magát. Ki gondolta akkor, hogy forrófejű fiatalok reggeli beszélgetéseiből európai léptékű szabadságharc fog kinőni?
Amikor ma elmegyek a Pilvax kávéház mellett, nekem nem támadnak ilyen gondolataim. De ha ma, az alapító, Pilvax Károly látná egykori kávéházát, valószínűleg benne sem támadnának hazafias gondolatok. A mai Pilvax kávéház közel sem nyújt olyan szívderítő látványt, mint nyújthatott egykor a március ifjak idejében. Kívülről nem látszik más belőle, csak a homályos ablakok, a szürke vakolat, és a valószínűleg valamikor a hetvenes években a széles üvegtáblák fölé felszegecselt rézszínű bádog „Pilvax” felirat.
Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy más nemzetek alá vagy fölé helyezzük magunkat. Ez azonban azt gondolom, nem helyes megközelítése a magyarságnak. Magyarnak nem a másik nemzethez képesti viszonyban tudunk lenni igazán. Magyarnak lenni elsősorban azt jelenti, hogy saját hagyományunkat ismerve tisztességesen megéljük azt az örökséget, amelyet elődeink mint értéket hagyták ránk. Ezért fontos büszkének lennünk rá, hogy Szany a térségben elsőként kapott mezővárosi rangot, hogy tudjuk, hogy ki is volt a híres költő, Nagy János, hogy milyen az a kifejezetten szanyi népviselet, és hogy miért olyan híres a szanyi ártézi kút. Igen, a magyarság itt kezdődik – a szülőföld szereteténél.