Az 1990-es évekig csak kevés extrém hőstresszes napot találunk Magyarországon a május-szeptemberi időszakban, 2007-ben viszont, ha csak rövid időre is, de közel kerültünk az életveszélyes (46 fokot meghaladó hőérzet) tartományhoz. Ahogy nyaraink trendszerű felmelegedéséért, úgy a növekvő hőstressz-terhelésért is egyértelműen az emberi tevékenység a felelős. Ez a társadalom jelentős részének komoly egészségügyi kockázat, az arra érzékenyeknek életveszély. Az ilyen hőstresszes időszakok során kimutathatóan megnő a többlethalálozások száma. A kibocsátások csökkentése itt sem megkerülhető: ha minden erőnkkel törekszünk a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélok betartására, akkor nagyjából a mostani szinten tarthatnánk a hazai hőstresszes napok számát. Ha nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal, akkor a század végéig tízszeres növekedésre kell számítanunk. Az Alföld és Budapest lakói különösen veszélyben vannak. Szegedre vetítve ez azt jelenti, hogy júliusban gyakorlatilag megszűnik a kellemes időjárás, és a napok harmadán extrém hőstressznek lesz kitéve a város, valamint pár napra az életveszélyes értékek is megjelennek július-augusztusban. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése a MásfélfokÉghajlatváltozással foglalkozó tudományos ismeretterjesztő és tudatosságnövelő platformon olvasható.

Nyaraink melegedtek a leginkább az elmúlt 50 év alatt, mely a hazai hőhullámok gyakoriságának és intenzitásának a növekedését is eredményezte. Az ebből adódó jelentős hőstressz-terhelésért statisztikailag is kimutathatóan az emberi tevékenység a felelős. A hőstressz az egyik legnagyobb kihívása az éghajlatváltozásnak, mert

az emberi szervezetet közvetlenül és rövidtávon érinti, valamint nagyon szoros kapcsolatban áll a többlethalálozással.

Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzésében egy bioklíma-indexet vizsgáltak, mely univerzális, azaz bármely éghajlaton használható, és az emberi szervezetre nehezedő fiziológiai hatást adja meg. A hőstresszt nemcsak a hőmérséklet határozza meg, ugyanis a légkör nedvességtartalma és a direkt napsugárzás növeli, míg a szél csökkenti a hőérzetet.

Az elmúlt hetekben ugyan nem volt extrém magas a hőmérséklet, mégis a nedvesség és a gyenge szél miatt gyakran nagy hőstresszt érzékeltünk.

A hőség érzékelését jellemző egyik komplex indikátor (röviden UTCI vagy hőstressz index) értéke általában 12 és 16 óra között maximális, míg hajnalban minimális. Mivel az emberi test nagyjából 37 °C-os, ezért az afeletti hőmérsékletet nehezen viseli, így elsősorban az extrém [38 °C feletti] hőstresszes napok gyakoriságát (azaz hány napon fordul elő) és intenzitását (azaz hány Celsius-fokos a stressz) vizsgálták.

Kellemes a hőérzet, ha az index értéke 26 °C alatti, míg 26-32 °C között közepes hőstresszről, 32-38 °C között nagy hőstresszről beszélhetünk.

A 46 °C feletti tartomány már életveszélyes, de ilyen hazánkban egyelőre még nem fordult elő – nem úgy mint idén Indiában vagy Szaúd-Arábiában, ahol a nem megfelelő védekezés, a stratégia hiánya és emberi mulasztás miatt is sok százan meghaltak.

Az 1990-es évekig kevés hőstresszes nap volt itthon, 2007-ben elértük a majdnem életveszélyes tartományt is

Nézzük meg először, hogy hogyan alakult hazánkban 1971 óta az extrém hőstressz előfordulása a június-szeptemberi időszak alatt. A ’90-es évek közepéig csak július és augusztus néhány napja volt potenciálisan hőstressz-veszélyes, júniusban egyáltalán nem fordult elő ilyen nap, viszont a 2000-es évek végétől szeptemberben is meg-megjelent már egyszer-kétszer.

Az is szembetűnő, hogy egyre gyakrabban, szinte minden nyáron számolnunk kell ilyen extrém nappal, míg azok intenzitása és az országban érintett terület nagysága is nőnek. A legnagyobb, több napon át tartó, 40 °C feletti hőstresszt természetesen a legmelegebb napunk környékén élhettük át 2007-ben. Ezen a napon a maximumhőmérséklet az ország kb. egyötödén 40 °C felett volt (az abszolút rekord 41,9 °C), de a hőérzet ugyanitt 43-44 °C körülinek adódott már, ami már közel van az életveszélyes kategóriához.

Jöhetnek az életveszélyesen hőstresszes napok az Alföldön

Érdekesség, hogy a legmelegebb nyáron (2022-ben) nem volt annyi extrém hőstresszes nap, mint pl. a két rekord évben, 2015-ben és 2012-ben. Ez is azt jelzi, hogy a gyakoriság mellett vizsgálnunk kell az intenzitást is.

Az elmúlt 20 év nyarain (pontosabban május és szeptember között) átlagosan 40 °C körüli legmagasabb hőstresszre számíthattunk.

Ez a Duna vonalában és az Alföld déli részén efeletti volt, míg a Bakonyban és az Északi-középhegység magasabb részein természetesen 38 °C alatti. A jövőben azonban ez változni fog, ugyanis ahogy telnek az évtizedek (20 évet tekintve éghajlati egységnek), a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódásával egyre növekvő éves maximális értékekre számíthatunk majd. Olyannyira, hogy a század végére a Délkelet-Alföldön elérheti a 45 °C-ot is, amely azt jelenti, hogy több évben is előfordulhat majd egy-egy napon életveszélyes hőstressz.

Ezzel szemben abban a jövőben, amiben tartjuk magunkat, de legalább is minden erőnkkel törekszünk a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélok betartására (optimista forgatókönyv vagy zöld jövő), a jelenlegihez képest csak kis mértékben növekvő (inkább csak fluktuáló) legmagasabb stresszre számíthatunk.

Továbbra is jelentős (forró) tétje van a kibocsátás-csökkentésnek

A nagy hőstresszt nem könnyű elviselni, különösen Budapesten és a nagyobb városokban, mert itt az éjszakák sem tudnak lehűlni a városi hősziget hatás következtében, és főleg a szív- és érrendszeri betegségekkel küzdők, az idősebbek és a gyerekek szervezete veszélyeztetett a nyári hőség idején. Egy korábbi tanulmányban kimutatták, hogy az extrém 2012-es évben a hazai hőhullámok 30%-os, míg a második legtöbb hőhullámos nappal bíró évben, 2015-ben 17%-os többlethalálozást eredményeztek.

Amennyiben csak azt a felét tekintjük az országnak, ahol jelenleg a legtöbb hőstresszes nap fordul elő, azt látjuk, hogy ez éghajlati átlagban jelenleg 2-3 nap/év körül van. Az optimista, “zöld” forgatókönyv követésével lényegében nincs emelkedés, ám a jelenlegi trendeket követve a század végére átlagosan 10-szeres növekedésre kell felkészülnünk (ekkor természetesen a modellszimulációk bizonytalansága is megnő, azaz akár ennél nagyobb növekedés is lehetséges).

Újra kell gondolnunk a hőségriadó kritériumrendszerét a felmelegedés miatt

Jelenleg az országos tisztifőorvos által elrendelt harmadfokú hőségriadó kritériumrendszere (amikor a napi átlaghőmérséklet legalább 3 napig 27 °C feletti) van használatban, de mivel a melegedés miatt nemcsak ez változik (hanem globálisan egyre több nedvesség is lesz a légkörben), érdemes elgondolkodni azon, hogy egy hőstressz-alapú kritériumrendszert vezetünk be, hiszen ez mutatja igazából, hogy az emberi testet milyen stressz éri a hőség miatt.

Ahhoz, hogy elkerüljük a hatalmas (emberi) többlethalálozást, az alkalmazkodási lehetőségek egyike lehet a belső terek hűtése, de ennek óriási energiaigénye van, amit jelenleg túl nagy arányban fosszilis energiahordozókkal tudunk csak gyorsan biztosítani, így ez tovább gerjesztené majd a globális felmelegedést. Vannak elméletek, hogy pl. mediterrán diétával és folyadékpótlással tünetileg kezelhetjük a hőstresszt, de a kutatók szerint jobb megoldás lehet az épületek megfelelő szigetelése, a városi zöld- és vízfelületek növelése (kék-zöld infrastruktúra).

A hőség jelentős klímamigrációt is generál, hiszen ahol tartósan életveszélyes stressz éri az embert, onnan muszáj elköltözni. Arról nem is beszélve, hogy az emberek mellett az állattenyésztést is jelentősen veszélyezteti az extrém hőstressz, hiszen az állatok velünk ellentétben sokkal védtelenebbek ezekkel szemben. Ekkor az állatok kevesebb takarmányt is fogyasztanak, és ez jelentősen csökkenti a termelési mutatókat.

További részteket és adatokat a Másfélfok oldalon olvashat.