Tegnapi cikkünkben írtunk a magyarkeresztúri önkormányzat önfeloszlatásáról, annak hátteréről és körülményeiről. Ebben a cikkben csak az egyik oldal, Németh Erzsébet polgármester véleményét tudtuk ismertetni, mert a másik oldal - a feloszlatást megszavazók - vagy nem nyilatkoztak, vagy nem voltak elérhetők. Ma email-ben küldte el álláspontját Tar Zoltán alpolgármester, akivel tegnap telefonon nem tudtuk felvenni a kapcsolatot. A levelét kérésére változtatás nélkül közöljük.

Tar Zoltán vagyok és a ”Belháború Magyarkeresztúron” című cikkének olvasását követően, képviselőként szeretném elmondani álláspontomat, reagálva a Polgármester Asszony szavaira. A település lakói számára terjesztett „Tájékoztató” célja, amit kedden kaptak kézhez a Magyarkeresztúriak, egyszerűen informális volt, mentes minden provokatív hangvételű megnyilatkozástól. Mivel a lakosok eddig (az érintettek, akiket az ilyen mértékű döntésről illik tájékoztatni és nem kétségek között hagyni) csak egymás között terjesztették minden megerősítés nélkül az információt, úgy gondoltuk, hogy mint képviselőknek kell ezt letisztáznunk. Az írásból vett idézet pontosan a tényeket tükrözte, nem kívántunk személyeskedésbe, „sárdobálásba” kezdeni.

Döntésünk nem egy hosszas összeesküvés eredménye volt, nem ez táplálta munkánkat. Szerettünk volna egy közös jövőképet kialakítani, de ez sajnos nem volt kivitelezhető. Bármennyire is azt próbálja sugallni Németh Erzsébet polgármester a lakosságnak, „az első perctől akadályozták a munkát, az alapvető probléma ott volt, hogy ezt a munkát nem közösen, hanem maga szerette volna végezni.
A Székelykeresztúron tett látogatását megelőző napon tartott testületi ülésünk (melyen még utalást sem kaptunk, hogy hosszabb szabadságra távozik és a Szövetség részéről elnökségi tagként, milyen megtiszteltetésben lesz része) lezárását követően Német Erzsébet olyan szintű személyes támadásba kezdett hármunk ellen, hogy számomra ez az este volt az, mikor teljesen bizonyossá vált, ez a testület így nem tud tovább működni. A személyes jellegű megnyilvánulások részéről, már az első hónapokban történtek a képviselők irányába. Akkor értetlenül figyeltem viselkedését. A későbbiekben sem szűnt ez a fajta provokáció, ami valljuk meg, megváltoztatná minden közösség működését.
Alpolgármesterként kötelességemnek éreztem, hogy mint Németh Erzsébet támogatottja, az említett tanítási szándékát kihasználva, fejlődjek, a kötelezettség vállalásomnak megfelelő, hatékony munkát végezzek. Az első hónapokban rendszeresen, majd egyre ritkulva tettem látogatásokat a hivatalban, aminek oka egyszerű volt: a falu életéről, hivatalos működéséről, ha magam nem nézek utána, nem kezdek kutakodásba, nem tudok meg semmit. A lakosok részéről, mint képviselőktől kért tájékoztatások mind hiábavalók voltak, hiszen érdemi információhoz mi sem jutottunk. Ez minden, csak nem csapat munka volt.
„Azt ők is elismerték, hogy az eltelt fél év alatt nem volt egyetlen javaslatuk, kezdeményezésük, indítványuk, még ötletük sem.” Igaz bizalomra alapozva elkövettük azt a hibát (hiszen elhangzott, hogy az ülések alkalmával mindent megbeszélhetünk), nem terjesztettük elő napirendi pontként a javaslatainkat, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltak kezdeményezéseink. Németh Erzsébet polgármester pusztán ledegradálta őket az „ötletelés” szintjére. A 12 millió Ft megtakarítás 2015. évi költségvetési leosztását Németh Erzsébet polgármester előkészítése alapján fogadtuk el és ez a „felelős felhasználás” jövő évre hány Ft-ot hagy a falu kasszájában?!
A május 13-án tartott ülésünkön nem személyeskedtünk, hanem érveltünk, nem elhamarkodott, hanem megfontolt döntést hoztunk, amit több heti vita, érv- és ellenérv előzött meg. Ezúton szeretném megkérni Németh Erzsébet polgármestert a sajtó megfontolt használatára, a későbbi választási kampány tevékenysége korrektségére.
Képviselőként törvény adta, demokratikus jogunk állást foglalni elhatározásunk mellett, és hiszem, hogy az augusztusi választások egy ténylegesen együttműködésre képes, egységesen a falu lakóinak érdekeit képviselő testület alakul majd meg.

Magyarkeresztúr, 2015. június 2.

Tisztelettel:
Tar Zoltán