Az óvodások, általános iskolások és a Vadvirág Énekkar adott ünnepi műsort.
A műsor után Nagy László polgármester mondta el ünnepi beszédét:

"Tisztelt Emlékezők!

Ezzel a verses, zenés műsorral emlékeztünk és tisztelegtünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt.Ahogy a gyerekek próbálták felidézni a múltat, én pedig megpróbálom a szellemiséget megidézni.Jókai Mór így írt a kokárdáról: Jelenleg a nemzeti kokárda a reformerek színe. A békés átalakulás embereié. Mentül nagyobb e toll vagy kokárda, annál nagyobb az Ő Istenbeni bizodalmuk és megelégedettségük.
Miért piros, fehér és zöld a kokárda színe? Piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. Ezért lett magyarságunk legnagyobb szimbóluma ez szín hármas. Ezért a mai napig is ezeknek a színeknek környezetében ünnepeljük nemzeti ünnepeinket.
Jókai később így írt a kokárdáról: Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa. Ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldos hadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, testvériség, egyenlőség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol.
Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyre állítá a rendet. Másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda. A nemzeti kaszinó urainak paletotján kezdve a napszámos daróc ruhájáig.Ez egy olyan erős eszme volt, hogy a Habsburgok egyedül nem, csak a cári Oroszország beavatkozásával tudták legyőzni.Alap kérdésként felvetődik a következő: a kossuthi forradalmi eszmék mennyire hatnak a tömegekre, kik a császári hadseregben szerezték ismereteiket, tapasztalataikat, mai szóval nevezve szocializálódtak.
Nyugodtan mondhatjuk nagy hatással voltak rájuk. A forradalmiság a morális állapotban tartás tökéletes eszköze volt.Damjanich János szerb, Knézic Károly horvát, Leininger-Westerburg Károly német, Schweidel József német, Láhner György német, Péter Giron osztrák, Alessandro Monti olasz, Wisocki József lengyel, Hernryk Dembinszki lengyel és végül, de nem utolsósorban Josef Zachariaz Bem, kik magyarok nem voltak, de messzemenően egyetértettek az eszmével.
A magyarok közül csak azokat szeretném megemlíteni, akik kicsiny falunkból vettek részt a szabadságharcban: Bodács Ferenc, Bodács János, Gáncs István, Gulyás József, Kardos Vendel, Kemény Imre, Kiss János, Kiss Samu, Mészáros Gergely, Szeli András, Varga Imre, Szalay István honvédek és Szalay József honvéd őrmester.
A szabadságharc után utólag tudjuk, jöttek különböző eszmék és áramlatok, de valljuk be a történelem ítélőszéke előtt mindegyik megbukott. Ha igazat és valót akarunk, akkor mindig visszakanyarodunk 1848 szellemiségéhez. Addig is lehetett élni, de ha már forradalom, akkor a legszentebb módon, ne pedig vértelenül.
Mert ma is, holnap is, holnapután is és azután is mindig jobbat és jobbat akarunk. Mert ma is, holnap is, holnapután is választani kell.
Falunk is fontosnak tartja a szellemiség és emlékhelyeink megőrzését. Itt szeretném megkérni falunk lakosait, hogy az ünnepség után közösen –mint már sok-sok év óta – emlékezzünk rájuk, hogy a "nem felejtés" nemzeti színű szalagját síremlékükre kössük.Emlékük előtt főhajtással adózzunk" -fejezte be ünnepi beszédét a polgármester.

Ezután a résztvevők zászlókkal indultak a rábaszentandrási temetőbe, ahol lerótták kegyeletüket a hősők előtt.