Több mint 20 éves múltra tekint vissza a Movember mozgalom, ami a novemberi bajuszviseléssel hívja fel a figyelmet a férfiegészség – főként a prosztatabetegségek – témaköréről való párbeszédre.- írta a WMN. Mindegy, hogy valaki Dalí hetyke, Nietzsche sűrű vagy Mr. Monopoly kackiás bajusztrendjét követi, a cél egyetlenegy: menjenek el minél többen urológushoz szűrővizsgálatra! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az időben történő felfedezés életet menthet, és egyébként is: az egészség- és testtudatosság szexi.

A novembert 2003-tól, a Movember mozgalom megalakulása óta szokás a férfiegészség hónapjaként emlegetni. A mindössze 30 „Mo Bro”-val indult kampány máig közel 7 millió résztvevőt számlál, és több mint 1300 férfiegészséghez köthető projektet finanszírozott világszerte.

Nevük az angol moustache (bajusz) és a november szavak összeolvasztásából született, és könnyen eszünkbe juttathatja a szintén jól ismert, No-Shave November elnevezésű akciót is, ami a Movemberhez hasonlóan a megelőzéssel és szűréssel kapcsolatos edukációt tűzte zászlajára.

Mivel foglalkozik az urológus?

Az urológia szerteágazó tudományterület: mind a vizeletkiválasztó szervrendszer (vese, húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső), mind a férfi nemi szervek (hímvessző, prosztata, ondóhólyag, here) betegségeivel, azok megelőzésével és terápiájával foglalkozik.

Sajnos sokan halogatják az éves szűrővizsgálatot, tartva az azzal járó esetleges kellemetlenségektől, diszkomfortérzettől vagy a diszkréció hiányától. A novemberi kampányok hada viszont éppen arra szeretne rávilágítani, hogy az urológiai szakorvosi vizsgálat aligha kellemetlenebb jó pár másik vizsgálatnál, a súlya viszont hatalmas abból a szempontból, hogy eredményesen segíthet megelőzni, illetve idejében elcsípni a komolyabb gondokat.

Mindezt dr. Tordé Ákos urológus is megerősítette: „Leginkább akkor szoktak jelentkezni a férfiak, ha valamilyen vizelési problémát észlelnek, de ez becsapós lehet, mert a prosztatadaganatnak általában sokáig nincsenek tünetei. Szeretném biztatni a férfiakat, hogy jelentkezzenek szűrésre, mert nem biztos, hogy egy kezdődő vagy gyógyítható prosztatarák bármilyen tünetet is ad.”

Hány éves kortól ajánlott a szűrés?

Tordé Ákos emlékeztetett, hogy a rendszeres urológiai szűrést 50 éves kortól ajánlják a férfiak számára. Ha azonban volt már a családban prosztatadaganattal küzdő beteg, akkor 40-45 éves kortól fontos megjelenni az éves szűrésen (ez egybecseng az Európai Urológus Társaság ajánlásával).

„A dohányzással összefüggésben sajnos a hólyag- és a vesedaganatos megbetegedések is egyre fiatalabb életkorban jelentkezhetnek. Utóbbi kapcsán egyre gyakrabban találkozom 30-40-es éveiben járó betegekkel, de említhetem a heredaganatot is, ami jellemzően a fiatal, 20–40 év közötti páciensek körében jelentkezik.”

Amíg a nőknél az emlők otthoni vizsgálatának (menstruációt követően a felpuhult mellek és a környékük áttapogatásának) van elmondhatatlanul nagy szerepe – és ezt a pink októberi kampányok is jól belénk sulykolják –, addig a férfiak körében ugyanilyen fontos a herék otthoni vizsgálata, vagyis az önvizsgálat.

Ha olyat észlelünk magunkon (vagy a partnerünkön), ami nem szokványos, akkor mindenképp keressünk fel szakorvost, ne halogassuk az időpontkérést! (Előfordulhat, hogy valaki pont a here egyik anatómiai részét, a mellékherét azonosította be önvizsgálat során, de megijed, mert kóros eltérésnek gondolja. A következő lépés itt is ugyanaz: forduljunk orvoshoz bármilyen kérdés, kétség, aggodalom esetén!)

Hogyan zajlik a vizsgálat?

„A komplex urológiai vizsgálat két részből áll: az egyik a fizikális, a másik pedig az ultrahangvizsgálat, amely sok információt nyújt a vizsgálóorvosnak – ehhez telt hólyaggal kell érkezni. Áttapintjuk a veséket, a hasat, férfiaknál a külső nemi szerveket, illetve van egy rektális, tehát végbéltáji vizsgálat, ahol a prosztata tapintása történik. Ultrahanggal szintén a prosztatát, valamint a heréket, mellékheréket, a húgyhólyagot, az ondóhólyagokat és a veséket szoktuk alaposan megnézni” – fejtette ki Tordé Ákos, aki prosztata- és hólyagműtétekre, valamint kősebészetre specializálódott.

Szükség esetén a CT- és MR-vizsgálatok is szerephez jutnak a hasi és kismedencei szervek állapotának felmérésében, a röntgenvizsgálatok pedig a vese- vagy húgyhólyagkövek jelenlétéről adnak információt.

Tordé Ákos üdvözli, hogy az elmúlt 10 évben rengeteget fejlődtek a képalkotó diagnosztikai eljárások: MR alapján például pontosan meg lehet mondani, hogy fennáll-e prosztatadaganat gyanúja, és hogy sort kell-e keríteni biopsziára (szövettani mintavételre), vagy egyértelműen kizárható, és mindössze megfigyelésre van szükség.

Itt még egyszer hangsúlyozni kell, hogy korai felfedezés esetén komoly gyógyulási esélyeik vannak a pácienseknek, ne halogassuk hát a szűrővizsgálatra való bejelentkezést!

„Szerencsére az évek során sokkal könnyebb lett a kooperáció a betegekkel. Azt tapasztalom, hogy a férfiak zöme már itthon is elfogadta azt, ami a vizsgálattal jár, és bár vannak kellemetlenebb részei is, tudják a kockázatokat, és hogy hatványozottabban jobbak az esélyek, ha korán kiderül egy esetleges megbetegedés.Fontos, hogy bízzanak az orvosokban, így kevésbé fogják feszült helyzetként megélni a vizsgálatot. Többször is el szoktam mondani, hogy nem kell megijedni, amikor tapintunk valamit a prosztatán belül, sőt még akkor sem, ha a PSA pozitív” – mondta Tordé Ákos, aki mindig igyekszik megnyugtatni a pácienseket, ugyanakkor nyíltan kommunikálni a következő teendőkről.

Mit jelent a PSA?

„Ha tapintunk valamit a prosztatában vagy a páciens 50 év felett jár, javasolni szoktuk a vérvételből kimutatott prosztataspecifikus antigén (PSA) értékelését is. A PSA – ami a prosztatában termelődő fehérje – normál értéke 0–4 nanogramm/milliliter között van, az ennél magasabb értéknél felmerülhet prosztatabetegségek gyanúja. Hangsúlyozom, hogy számtalan olyan betegség van, ami magyarázhatja az emelkedett PSA-t, és ez önmagában nem alkalmas a daganat diagnosztizálására, de fontos támpontot jelent a következő vizsgálatokhoz” – világított rá a szakorvos, akinek szívügye, hogy idejében megtalálják az urológiai betegségekkel, köztük a prosztatarákkal érintetteket, amelynek szűrése szervezett módon sajnos még mindig nem megoldott Magyarországon.

Mennyire körülhatárolhatók a tünetek?

A prosztata rosszindulatú daganata sajnos sok esetben tünetmentesen jelentkezik, legalábbis az elején egyáltalán nincsenek jellemző panaszok. Lehet, hogy vizelési gondot okoz, de ez alapján ne keverjük össze a jóindulatú prosztatamegnagyobbodással, aminek viszont jól felismerhető tünetei vannak!

Ilyen például a vizeletürítési fájdalom, a gyakori vizelési inger, vagy hogy a vizelet nehezen indul és akadozva, vékony sugárban ürül.

Mivel a prosztata jóindulatú megnagyobbodása valójában élettani folyamat (nem maga a szerv, hanem az azt alkotó sejtek növekednek), célszerűbb állapotként, nem pedig betegségként emlegetni. A megelőzés és a kezelés viszont elengedhetetlen, ha javítani szeretnénk az életminőségen.

Hogyan gyógyítható a prosztatadaganat

A prosztatarák gyógykezelésére több nagyon jó opció is létezik, alapvetően sebészi úton és/vagy onkológiai kezeléssel gyógyítják.

„A kezelési módok rengeteget fejlődtek az utóbbi években, az érintettek nemcsak éveket, hanem évtizedeket kapnak akár előrehaladottabb esetben is az összetett kezeléstől. Ha pedig korán felfedeztük a betegséget, és nem egy úgynevezett szignifikáns daganattal állunk szemben, szoros megfigyelés is abszolút megengedhető. Szintén emellett szoktak dönteni a nagyon idős páciensek. Urológusként mi természetesen sebészi szemmel gondolkodunk, az onkológusok pedig onkológiai szemmel, de mindkét beavatkozásnak megvannak a maga előnyei-hátrányai, esetleges mellékhatásai.”

Ahogy az urológus kifejtette, a műtét (annak ellenére, hogy már szinte minden magyar kórházban végeznek laparoszkópiát, és három budapesti géppel már robotasszisztált műtétek is elérhetők) több mellékhatással járhat, mint az onkológiai kezelés. Ilyen a merevedési zavar, illetve a vizelettartási problémák (például elcseppenő vizelet fizikai aktivitás során) – ezekről mind felvilágosítják a betegeket, ismertetve azokat az opciókat, amelyekkel a későbbiekben javítani lehet ezeken az állapotokon.

„Ha a páciens a műtét mellett dönt, és ne adj’ isten kiújul a daganat, akkor azt még mindig be lehet sugarazni, tehát egy erős fegyver még mindig a kezünkben marad. Ha azonban a sugárkezelést választja, akkor később már nem lehet műteni (egyéb onkológiai kezelést tudnak ajánlani az esetleges kiújuláskor). Ennek az oka, hogy a sugárkezelés olyan szöveti átépüléssel, illetve károsodással jár, ami miatt nem gyógyulna meg a műtéti terület, és a vizelet kilépne az öltések között” – magyarázta a szakember.

Mit tehetünk megelőzésképpen?

Sajnos nincs egyértelmű recept arra, hogyan előzhető meg a prosztata daganatos megbetegedése. Tordé Ákos viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy több tudományos publikáció is született arról, hogy az életmódbeli döntések – a rendszeres testmozgás, a tudatos étkezés és a dohányzás mellőzése – csökkenthetik a prosztatarák előfordulását (ahogy az összes többi betegség kockázatát is).

„A mozgáshiány a csökkenő spermaszámmal, az elhízás pedig az alacsonyabb tesztoszteronszinttel és libidóval is összefügghet. Ám összességében a férfiegészséghez nagyon sok minden más is hozzátartozik: ahogy arra a Movember mozgalom is felhívja a figyelmünket, a fizikális mellett a mentális egészségünkkel is rettentő fontos foglalkozni, hogy teljes életet éljünk.”