Aggódva, féltve kísérjük figyelemmel immár évtizedek óta az öregkor küszöbét jócskán átlépő táncosaink életét, akik az alapító csoport tagjaiként osztották meg velünk a színpadon, baráti, családi találkozókon a szanyi néphagyományok kincseit szóban, dalban, táncban. Hoszzú életük küzdelmes vagy örömteli napjait mennyire aranyozta be a hagyományőrzésben együtt töltött idő, mit jelent a naplementés korban az emlékezés, melyben megelevenedik a hajdan volt ifjúság minden közösségi élménye. A múló idővel egyre többen vesznek búcsút először az aktív fellépésektől, majd betegágyhoz kötve a közösségi élettől, szorongva vagy a megváltoztathatatlanban megnyugodva várva a nagy titkot, az elmúlást.Torokszorító érzés átélni ahogy a Bokréta kék, selyem gyász szalagos zászlaja ráborul egy-egy virág borította sirhalomra.

Alig néhány napja vettünk búcsút Magyar Alajostól és feleségétől Irma nénitől, akik szinte kamasz koruk óta tagjai voltak a Bokrétának. Sikereinknek nem csak átélői, de kovácsai is voltak harminckét ország fesztiváljain, folklór rendezvényein. Mindig fiatalokként, lobogó jókedvvel örültek a sikernek, büszkeségük a közösség, a falu, a haza szolgálatából táplálkozott.

A helyi önkormányzat értékes szolgálatukat „Szanyért” emlékéremmel ismerte el, de a legnagyobb kitüntetés számukra a község lakóinak elismerése volt.

Miután a színpadon már nem tudtak megfelelni saját elvárásaiknak a táncban, Alajos bácsi a helyi Szent Imre Dalos Körben folytatta hosszú évtizedeken át közösség teremtő, másokat gyönyörködtető tevékenységét.Haláluk előtt pár nappal betegágyuknál vigasztaló szavakkal szerettem volna nekik holnapot hazudni, de vigasztaló szavaim közé tolakodott a gondolat,hogy búcsúzni jöttem, találkozni még egyszer a sír előtt.

Bekövetkezett.Virággal borított közös sírjuk felett meghajolnak a gyász szalagos zászlók,a „Dalárdáé”, a „Bokrétáé”.Búcsúzunk, köszönjük, hogy Veletek tölthettünk el hosszú éveket, együtt örülhettünk egyéni és közös örömeinknek.

A színpadi fények kihunytak, de reményeink szerint az örök világossá fényeskedik nekik. „ Fényeskedjék nekik.”

Töreki Imre

Fotók: Tóth Imre