Búcsúzunk. El kell köszönni valakitől, aki része volt az életünknek.Nehéz a szó, mint mindig, amikor valaki útra kel közülünk, és mi egyedül maradunk.
Kiss Géza 1952-ben született Csornán. Általános iskolába Potyondra és
Bogyoszlóra járt. 1970-ben érettségizett a Hunyadiban, majd a győritanítóképző elvégzése után a pécsi tanárképzőn szerzett testnevelő tanári diplomát. 1973 őszétőlJánossomorján tanított, 1977 őszétől a Hunyadi Gimnázium tanára.
1981-ben végezte el a Testnevelési Főiskola testnevelő tanári szakát. A tanítás mellett kispályás focit, kézilabdát, spartakiádokat szervezett, játékvezető, énekkari tag is volt a jánossomorjai évei alatt.
Mindezt folytatta a Hunyadiban is, de itt röplabda szakosztályt is vezetett. Sokáig ő volt a tűzvédelmi felelős is, munkaközösség-vezetőként a készségtárgyakat tanító kollégákat fogta össze. Osztályfőnökként igyekezett a legjobbat adni diákjainak. De ővolt a pedagógus focicsapat lelke is.
Testnevelést tanított 1977-től sok-sok osztályban. 2001-től, az akkor még 9. évfolyamos rendvédelmis diákokat oktatta, nevelte kollégája segítségével az önvédelmi sport fogásaira.
Tanári munkája mellett folytatta játékvezetői tevékenységét, illetve az
új nemzedék oktatását. Minden érdekelte, a múlt, a jelen, a jövő, az oktatás, a kultúra, a gazdaság, a politika, a művészet, a sport, de különösen az emberi sorsok.
Mindennek igazán tudott örülni. Annak, ha jól sikerültek a diákjai felmérései, ha sikerült nyerni bármilyen sportversenyen, meccsen, ha szép volt egy-egy ünnepség. Örült a gimnázium diákjai vagy tanárai által elért eredményeknek, a felújított épületeknek, de a természet szépségeinek, vagy a kollégái, munkatársai örömének, boldogságának. Mint kolléga is nagyon fog hiányozni. Sokszor beszélgettünk, hogyan lehetne rávenni diákjainkat a jobb eredmények elérésére.
Nagy űrt hagy maga után. Hiányozni fog, mint kolléga, mint tanár, mint
testnevelő, mint egy igazi sportember.
Géza tanárként tért vissza Alma Materébe tanítani, és Neki is megadatott, hogy tanítványai tértek vissza kollégaként. Ez az egyik legjobb dolog, ami tanárral történhet.Gézában mi elsősorban a Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola
és Kollégium testnevelő tanárát gyászoljuk.
Karácsonykor sokunk asztalán nemcsak a megszokott karácsonyi gyertyák égtek, hanem egy-egy gyertya Gézáért is. A gyertya, miközben fényt ad, lassan elfogy, kialszik. Míg él, míg lángol, addig fényt sugároz, szebbé teszi környezetét, jó hatással van a körülötte lévőkre. Így vagyunk Gézával is. Amíg élt, amíg lángolt, igyekezett minél többünkre egy kis fényt juttatni, egy kis örömet szerezni, de lassan kialudt, és hiányzik az ő lángja.
Kívánom Mindnyájuknak, hogy vigasztaljon meg mindaz, amiben hiszünk.
Kedves Géza! Nyugodj békében!

Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskolaés Kollégium tantestülete