A Csornai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hetedik osztályos tanulói 2015. június 3 – 6. között a Határtalanul program keretében Erdély irodalmi és népművészeti emlékeivel ismerkedtek meg.

Az utazáson szerzett élményeikről pedig beszámoltak diáktársaiknak. Hogy lehet azt megoldani, hogy minden lényeges információt átadjanak, mindemellett lekössék a figyelmet? Erdélyből „hozott” játékos szabadtéri feladatokkal színesítve a délelőttöt, valamint az iskola falain belül 10 helyszínen, 10 bemutatóval, melyek az utazásaik egy-egy állomásához kötődnek. Látva a diákok és tanárok munkáját, együttműködését, az osztályzatom: jeles.

Takácsné Nagy Gabriella, aki tanárként aktív részt vevője volt a szervezésnek, lebonyolításnak, szuperlatívuszokban beszélt az utazásról: „Az idegenvezetők odafigyelése, műveltsége, a gyerekekhez való hozzáállása, hozzánk való empatikus, kollegiális viselkedése nagyon pozitív volt. Fontos volt, hogy sok mindent helyre tegyünk, történelmi múltunkat, irodalmi kötődéseinket. Most leülepedett bennem, és a mai bemutatókból tovább építkeztem. Elhatároztam, hogy leveszem a polcról Ady Endre verseskötetét. Egyre több élmény jön elő, egyre több elraktározódik. Nyugdíj előtt állok, de jövőre mindenképp szeretném az osztályomat elvinni. Azt az élményt egy családi kiránduláson, társas úttal nem kapják meg, egészen más jellegű kitekintés a határon túlra, mely az összetartozást tükrözi.”

Ángyán Júlia, diák: „A Határtalanul program keretében eljutottunk Nagykárolyra, Érmindszentre, Magyarvalkóra, megmásztuk a Tordai-hasadékot. Elmentünk a körösfői iskolásokhoz, ahol a Nemzeti Összetartozás napi ünnepségen vettünk részt. Előadást tartottunk, és ajándékba könyveket vittünk nekik. Énekeltünk, Juhász Gyula Trianon versét mondtuk el együtt, utána pedig közösen játszottuk. Voltunk még Kolozsváron, és Nagyváradon. Maradandó élmény a körösfői iskolába tett látogatás volt, új barátokat szereztünk, többen tartjuk is a kapcsolatot. Rövid volt, sajnálom, hogy nem maradtunk tovább.”

Kun Roland, diák: „A Tordai-hasadéknál szűk helyeken, imbolygó hidakon keltünk át, veszélyes volt, de tetszett. A körösfői diákokkal miután megismerkedtünk, a lányok lányos dolgokról beszélgettek, a fiúk pedig fociztak, nyertünk is 3:1-re! Az egyik fiúval összehaverkodtunk, a közösségi oldalon is az ismerősöm lett. Összességében az egész út nagyon tetszett.„

Gecsei Edit a Határtalanul program szervezője: „Három évvel ezelőtt, amikor tanítottam a hon- és népismeretet a mostani hetedikeseknek, Kalotaszegről mutattam be gyönyörű képeket. Az egyik kislány megkérdezte: - Nem visz el oda bennünket? De, elviszlek! – válaszoltam. Akkor indult ez a Határtalanul program, melyre második körben kaptunk pályázati támogatást. Nekem nagyon tetszett, mint tanár, és mint magánember voltam már kint, örülök, hogy a tanítványaimnak is megmutathattam. Láthattak egy kultúrát, a letűnt korok világát, hogy hogyan lehet ezt élményként megélni. Értékszemléletet kialakítani egyrészt a hagyományok felé, másrészt az ősök felé. Erdély abban minta lehet, hogy 22 nemzetiség volt együtt, 3 vallás, mégsem voltak ellentétek. Az erdélyi néptől toleranciát, szociális kompetenciát, együttműködést, közösségi hovatartozást sokat lehet tanulni. Arra is jó volt, hogy a szülők láthatták, hova visszük a gyerekeket. Az ott élő népek archaikus részeket őriztek meg, amiket értékként kell kezelni, vigyázzunk ezek megítélésével. A gyerekeket felkészítettük, besegítettek a kollégák, osztályfőnökök. Sok munkával jár, ehhez bigottnak, elkötelezettnek kell lenni, de ez rám jellemző. Lesz-e folytatás? Az a következő pályázat sikerétől függ.”

Látva, hogy viszonyulnak Edithez a diákok, igen, lehet egyszerre tisztelni, és kedvelni tanítónkat, ő az élő példa rá. Kívánom, hogy nyerjenek a jövő tanévben is támogatást, éljék át minél többször az utazás izgalmát, és szerezzenek minél több tapasztalatot, maradandó élményt!

Blogbejegyzük az utazásról elérhető: itt