A magyar kormány akku-nagyhatalmi törekvései nyomán olyan mennyiségű veszélyes hulladék kerül ki az akkugyárakból, amely Magyarország számára egyelőre megoldhatatlan problémát jelent.- írta az Átlátszó. A selejtes és használt aksikat ugyanis az Európai Unió előírásai szerint össze kell gyűjteni, majd az újrahasznosításukról is gondoskodni kell, nálunk azonban ez nem megy. A hazai feldolgozó-üzemek és raktárak a jelek szerint nem képesek a gyárakból kikerülő, egyre növekvő mennyiségű selejtes akku megfelelő kezelésére.

A SungEel Kft. Bátonyterenyén és Szigetszentmiklóson működő újrahasznosító üzemeiben a túlterhelt darálógépek többször is kigyulladtak vagy felrobbantak, emiatt halálos balesetek történtek. Az is előfordult, hogy az engedély nélkül felhalmozott és szabálytalanul tárolt hulladék bűzétől még a hatósági ellenőrök is rosszul lettek. Végül a hatóság ennek a két üzemnek a működését felfüggesztette.

Feldolgozás előtt pedig a folyamatosan termelődő selejtet és hulladékot valahol tárolni is kell. Csakhogy úgy tűnik, ez a felhalmozódó mennyiség nem fér el a legálisan működő lerakókban, holott hulladék-telepek létesítéséhez jellemzően környezetvédelmi engedélyre sincs szükség.

Az Átlátszó oknyomozása során korábban már kiderült, hogy az oldószertől bűzlő, akkucellákkal teli hordókat vagy dobozokat gyakran illegális tárolókban rejtik el – ahogy azt például Ikladon, Abasáron vagy Sárbogárdon tették.

De az is előfordul, hogy egyszerűen kiteszik a szabad ég alá a tűzveszélyes akkukat, amint az Éltex. Kft. hulladéktelepein, Salgótarjánban vagy Mocsán történt – az utóbbi helyszínen még a nehézfémtartalmú hulladék kódját is meghamisították.

A raktárakat és feldolgozókat működtető cégek pedig – az akkugyárakhoz hasonlóan – ezeket a vétségeket megússzák néhány millió forintos bírsággal. A lakosság viszont szó szerint “megszívja”, hogy ellenőrizetlen mennyiségű mérgező anyag jut ki a környezetbe. A lakosok érdeke és védelme azonban, úgy tűnik, egyáltalán nem tényező a magyar kormány nagy akkubizniszében.

A videó a Szabad Média pályázat keretében, az Ökotárs Alapítvány és a Mérték Médiaelemző Műhely támogatásával készült.