Vlagyimi Putyin orosz elnök saját országának védelmére hivatkozva hónapokkal korábban felsorakoztatta csapatait az ukrán határon, majd parancsára, 2022. február 24-én három irányból – védekezve – be is hatoltak a déli szomszéd területére. Ma már jól látszik, hogy a cél a terület megszerzése volt, és egy szárazföldi folyosó létrehozása Oroszország és a még 2014-ben elcsatolt Krím között.- így kezdte az ukrajnai háború egy évének történéseit összefoglaló hosszabb cikkét az Euronews.

Az Oroszország „védelmére” hirdetett háborúnak több ezer polgári áldozata volt eddig. A pontos szám valószínűleg sosem fog kiderülni. Óvatos becslések szerint is legalább száz-százezer katona esett el mindkét oldalon. Súlyos háborús bűnöket követtek el: menekülő civileket lőttek le, nőket erőszakoltak meg. Tizennégymillióra becsülik azoknak az ukránoknak a számát, akik arra kényszerültek, hogy elmeneküljenek otthonaikból. Minden harmadik ukrán földönfutó lett. A háború vége pedig nem is sejlik.

A „különleges katonai művelet” hivatalos indoklása
„Oroszellenes érdekek terjeszkednek a minket körülvevő területeken” – a többi között ezzel indokolta a 2022. február 24-én hajnalban sugárzott televíziós beszédében az orosz elnök, miért vonulnak be csapatai Ukrajnába.

Vlagyimir Putyin ezeket a területeket Oroszország „történelmi területeinek” nevezte, amelyeket „külső erők” tartják ellenőrzésük alatt – az Egyesült Államok és szövetségeseik magyarázata szerint Oroszország befolyásának visszaszorításáért. „Számunkra ez élet-halál kérdése, nemzetünk történelmi jövőjének kérdése. Nem csak az érdekeinket érezzük veszélyben, hanem az egész államunk létét, az önállóságunkat” – jelentette ki Putyin, aki szerint a NATO és az Egyesült Államok nem hagyott számára más lehetőséget.

Oroszország „védelmére” katonái már 2021 november elején felsorakozni kezdtek az ukrán határon. Három hónappal később, február elején már a teljes Ukrajna elfoglalásához szükséges orosz erők 70 százaléka a határon állomásozott.

Oroszország „védelmére” azonban nem maradtak az innenső oldalon: 2022. február 24-én három irányból – észak, kelet és fél felől – behatoltak Ukrajnába. Az orosz elnök „különleges katonai műveletnek” nevezte az akciót. A háború kifejezést mind a mai napig tilos használni Oroszországban.

Kijev népirtást követett el el az Ukrajna keleti részén élő oroszokkal szemben – érvelt Putyin, aki szerint a donbaszi oroszokat sújtó fájdalom késztette Moszkvát, hogy elismerje a szakadár régiók függetlenségét. Azt mondta: Ukrajna célja a nukleáris fegyverkezés, amit Oroszország nem nézhet ölbe tett kézzel. A feladat Ukrajna lefegyverzése és „nácimentesítése”. Soha nem derült ki, hogy a kijevi vezetésre vagy a szakadárokat fenyegető ukrán erőkre gondolt.

Azt ígérte: nem szállják meg a szomszédos országot, majd az orosz erők rövid idő alatt viszonylag nagy területeket foglaltak el.

Beszéde végén Vlagyimir Putyin felhívta a világ figyelmét arra, hogy ha bárki beavatkozna az Ukrajnával folytatott harcába vagy fenyegetést jelentene országára, Moszkva olyan válaszra kész, amire nem volt példa a történelemben. „Mindenre” készen állunk – üzente fenyegetően az orosz elnök.

A háború kezdetén az összecsapások váltakozó sikerrel folytak. Kitörése másnapján az orosz erők fele már behatolt Ukrajna területére. Kijevet 30 kilométerre közelítették meg, és lassan bekerítették az ukrán fővárost. A mai napig nem derült ki: vajon tényleg cél volt-e elfoglalása.

Északkeleten Harkivot is nagy erőkkel támadták, az ukrán sereg azonban visszaverte Kijev ostromát, és meghátrálásra kényszerítette az oroszokat a második legnépesebb ukrán város, az 1,4 milliós Harkiv térségében is.

Ma, egy évvel a háború kitörése után jól látszik, hogy az orosz szándék nemcsak Kelet-Ukrajna „felszabadítása” volt, hanem egy szárazföldi korridor létrehozása az Oroszország által 2014-ben szintén erőszakkal elcsatolt Krím-félszigettel. Oroszország jelenleg Ukrajna területének rózsaszínnel jelölt, nagyjából 18,1 százalékát tartja az ellenőrzése alatt.

A 2022-ben elrendelt „különleges katonai művelet” volt a 21. században – a Krím annektálása után – a második területszerző katonai beavatkozás.

A front ősz óta szinte nem mozdul. Akkor foglalta vissza Ukrajna a térképen sárgával jelölt területeket, köztük – novemberben – Herszon városát, amit az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij „történelmi” pillanatnak nevezett.

Az összecsapások most inkább a Donbasz-medence nyugati határán, a többi között Bahmut térségében hevesek, amit az orosz hadvezetés a háború kitörésének első évfordulójára szándékozik elfoglalni.

Az orosz erők kiszorítása után Kijev környékéről láthatóvá váltak a kegyetlen atrocitások nyomai. A fővárostól nyugatra fekvő, egykor huszonnyolcezer lakosú Bucsában már a kivonulás másnapján 280 helybeli földi maradványait temették tömegsírokba. Az áldozatok némelyikének hátrakötötték a kezét. A polgármester szerint tarkón lőtték őket: férfiakat és nőket egyaránt, sőt kamaszokat is látott a halottak között.

Az oroszok nem az ukrán hadsereggel, hanem minden egyes ukrán, Mariupol minden egyes lakója ellen harcolnak. Nem elfoglalni akarták a várost, hanem lerombolni – állította Maria Kutnyakova, a mariupoli színház elleni támadás egyik túlélője. Határtalan szerencséjére kimenekült az épületből az akció előtt. Az alagsorban és a pincében eközben legalább ezren kerestek menedéket. A színház előtti térre hatalmas betűkkel felfestették, hogy „gyermekek”, de ez a támadókat nem hatotta meg. A becsapódó rakéta következtében teljesen összeomlott az épület. Talán kétszázan élték túl. Az óvóhelyként használt színház megsemmisítését háborús bűntettnek minősítették.

Brüsszel gyorsan cselekedett. 2022 február 24-én, néhány órával az Ukrajna ellen indított orosz invázió kezdete után az EU vezetői bejelentették az első intézkedéseket, és sok további döntés következett. A tagállamok eddig 10 szankciós csomagot fogadtak el.

A nemzetközi közvélemény szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök az orosz érdekeket képviseli az Európai Unióban. A megállapításnak van némi valóságalapja. Maga a miniszterelnök árnyaltabban úgy fogalmaz: a béke pártján áll.Szívünk szerint azonnal véget vetnénk neki, de ehhez nincs elegendő erőnk – mondta évértékelőjében.A magyar kormány rendre gáncsolta, majd mégis megszavazta az uniós szankciókat.

Hosszabb távlatban sem látszik a háború vége
Az ukrajnai háború új, még halálosabb és végzetesebb szakaszba lépett, és az egyetlen ember, aki megállíthatja, Vlagyimir Putyin, nem mutatja jelét annak, hogy ezt meg is lépné – írta a New York Times szerkesztőségi vezércikkében néhány hete.

A szembenálló felek a tél végén, legkésőbb tavasszal újabb heves támadásokra készülnek. Oroszország háromszázezer katonát mozgósított, néhány fegyvergyára éjt nappallá téve termel. A Nyugat eközben harckocsikkal és légvédelmi rendszerekkel erősíti Kijev arzenálját, amelyeket egészen a közelmúltig vonakodtak bevetni attól tartva, hogy a konfliktus a Kelet és a Nyugat háborújává fajulhat.

Ukrajna és támogatói azt remélik, hogy a nyugati fegyverek nagyobb esélyt adnak Ukrajnának arra, hogy tompítsa az offenzívát, és visszaszorítsa az oroszokat. Hogy honnan és meddig, nem tisztázott. Az ukrán elnök Oroszországot teljesen ki akarja űzni Ukrajnából, beleértve az Oroszország által 2014-ben elfoglalt területeket a Krímben és Kelet-Ukrajnában. Az Egyesült Államok és szövetségesei talán egy kevésbé ambiciózus eredményt részesítenének előnyben. Amíg Putyin nem mutat tárgyalási hajlandóságot, addig a kérdés hipotetikus. A feladat meggyőzni Oroszországot, hogy a tárgyalásos béke az egyetlen lehetőség.

Ha Ukrajna korábban nem is volt ellenség, az orosz elnök gondoskodott róla, hogy most már az legyen. A megszállók elleni harc a nemzeti identitás megformálásának leghatásosabb módszerei közé tartozik. Ukrajna számára Oroszország ellenséget, a Nyugat távlatot jelent. Ha a Nyugat korábban megosztott és bizonytalan volt abban, hogyan viszonyuljon Oroszországhoz vagy Ukrajnához – Moszkva inváziója egyesítette az Egyesült Államokat és Európa nagy részét abban, hogy Oroszországot fenyegetéssé és számkivetetté degradálja, a hősies Ukrajnát pedig barátjává és szövetségesévé fogadja.

Putyin azt állítja, hogy Oroszország képes elviselni a háború és a szankciók terhét. Oroszországra azonban évtizedes gazdasági stagnálás, sőt recesszió vár még akkor is, ha a háború rövidesen véget ér – hivatkozik Carnegie agytröszt jelentésére az amerikai lap. Az ipari termelés, még a katonai is, valószínűleg tovább fog csökkenni, mert nagyban függ a Nyugatról származó csúcstechnológiai cikkektől, amelyeket már nem tud beszerezni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Oroszország legjobb és legokosabb embereinek milliói elmenekültek, a jövő kilátástalan.

A teljes cikk és kapcsolódó információk