2008 óta az állam négy esetben dolgozott ki a hitelesek megmentését célzó intézkedéseket. Eredményességüket tekintve rendkívül vegyes eredmények születtek. A törvényalkotási folyamatok eredményeként csaknem 4 évet tett ki az az időszak, amelyben az adósok érdekeit figyelembe véve, illetve időnyerés céljából felfüggesztették a végrehajtási eljárásokat, illetve gátolták az árverezési eljárásokat. Az adósok egy részének jól jött ez a haladék, de ez csak az első pillanatban tűnik pozitív intézkedéseknek.

A legnagyobb problémát a meggondolatlan törvénykezési gyakorlat okozza. A végrehajtások befagyasztása nem oldotta meg a problémát, hiszen a tartozások további növekedésének megállításáról nem intézkedtek. A türelmi és könnyítési időszakokban a hitelek tovább élték az életüket, kamatoztak, jelentős késedelmi kamatok terhelték a hiteleket, ennek az intézkedésnek elmaradása okozta azt, hogy a hitelek felélték az ingatlanok értékeit, a tartozások összege sok esetben megduplázódott, vagy akár háromszorosára is megnövekedett. Volt olyan bank is amely 26,5%-os késedelmi kamatot számolt fel, ehhez járult hozzá még az ügyleti kamat növekedés és egyéb költségek is. Így lett a 10 millió forintos hitelből 30 millió, ez egyértelműen a rosszul megkonstruált törvénykezési gyakorlat miatt következett be. Az állam ezt kompenzálhatta volna azzal, hogyha bevezette volna a tiszta lappal történő kezdés lehetőségét, mely szerint a tartozás összege nem haladhatja meg az ingatlan fedezet összegét. A 2010-es másfél évig eltartó kilakoltatási moratórium, az árverések számának limitálása a kvóta rendszer által, vagy a mostani elszámoltatási időszak, amely a jogorvoslati határidőkkel együtt mely csaknem 1,5 évre tolódott ki, hatalmas károkat okozott a bedőlt hiteleseknek.
A 2012-es végtörlesztés csak azoknak kedvezett, akik nem forinthitelből finanszírozták a hitel lezárását. Szintén hibás intézkedésnek bizonyult, az adósok nem jutottak kedvezőbb helyzetbe. A sz 2012-es forintosítás, melyet a bedőlt hitelesek számára találtak ki a 25%-os adósság elengedő intézkedéssel csapdahelyzetnek bizonyult az adósok részére. Ezeknek a hiteleknek túlnyomó többsége ismét bedőlt.

Az árfolyamgát némi könnyebbséget okozott, de alapvetően mégis csak a probléma időbeni eltolását jelentette.

A hitelek 2015-ös forintosítása konzerválta a negatív tendenciákat. Ez alakulhatott volna másképp is, ha a MNB az árfolyam átváltás nyereségéből keletkezett 140 milliárd forintot nem zongorára és hegedűre költötte volna, hanem támogatta volna az átváltási árfolyamot.
Az államnak számtalan módja lehetett volna még, hogy könnyítsen az adósok helyzetén. Közérdekű pereket kellett volna indítania a tisztességtelen szerződési feltételek felülvizsgálatára. Ennek nekilátott ugyan de erőtlenül, néhány másodvonalas pénzügyi szolgáltatót igyekezett megleckéztetni de a bankokhoz nem nyúlt. Márpedig kellett volna, ezt bizonyítja, hogy utólagosan megállapították, hogy visszatérítés jár az adósoknak a tisztességtelen szerződési feltételek miatt. 2016-ban árverési cunami fog beindulni, egyenlőre nincs semmi jel arra, hogy ez megváltozna.

Az Eszközkezelőn kívül szinte nem találni olyan adósmentő intézkedést, mely megütötte volna a kellő átgondoltság szakmai mértékét. Az elkövetkező időben vajon hány embert hagynak az út mellett és hány családot löknek bele a szakadékba?
A hitelesek válsága tovább folytatódik, további adósmentő intézkedés nincs a láthatáron.

Kovács László
Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület
főtitkár
valsagkezeles2008@gmail.com
www.bankikarosultak.hu