Advent második vasárnapján ismét megtelt a templom előtti tér gyerekekkel, felnőttekkel. Ekkor tartottuk már hagyományosnak is mondható Mikulásváró rendezvényünket. Az idén az időjárás is elkényeztetett bennünket, hiszen a december elején már elvárható hideg elmaradt, s azt megelőző hetek nyirkos időjárását követően szinte kellemes hőmérsékletű, szélcsendes idő jellemezte ezt a napot.

Hangulatos karácsonyi dallamok fogadták a térre érkezőket. A felállított kis sátrakban és a téren ott szorgoskodtak a Kulturális Bizottság tagjai, a nyugdíjasok, önkormányzati képviselők, baráti társaságok tagjai, akik a rendezvényt megelőző órákban is sokat fáradoztak azon, hogy minden sikerüljön, és vendégeink jól érezhessék magukat. Fáradhatatlanul főzték és kínálták a forralt bort, a teát, a süteményeket, sült almát. Mindent megtettek azért, hogy mindenki jól érezze magát, minden rendben, az előzetes tervek szerint alakuljon. Talán elmondhatjuk, hogy ez sikerült, hogy munkájuk nem volt hiábavaló és jó hangulatú, kellemes délutánt varázsoltak, a gyerekeknek pedig meglepetést és örömet szereztek.
A délutánt a nyugdíjas klub műsora indította. Ekkor gyúltak ki a fények a templom előtti fenyőfán és a betlehemben, egyre fokozva várakozás hangulatát. A gyermekek szórakoztatásáról Pomázi Zoltán, a Bojtorján együttes énekese gondoskodott. Ezt követően a Fesztivál Rézfúvós együttes lépett a színpadra, majd előtoppant a Mikulás segédje a Manó. A gyerekek izgatottan gyűltek köréje. A Mikulás azonban nem volt sehol. A várakozás percei következtek, melyeket játékkal és közös énekléssel töltöttek. Megtudhattuk, hogy hány szarvas húzza a Mikulás szánkóját, hogy miről nevezetes Rudolf az egyik szánhúzó rénszarvas, hogy mi a Mikulásgyár. Emellett még számos, a Mikulás alakjára vonatkozó érdekesség került elő a Manó tarsolyából. A percek azonban egyre teltek, de a Mikulás nem érkezett meg. Egyszer csak váratlanul kialudt minden lámpa, pillanatnyi sötétség borult a térre, majd csodálatos fényjáték vette kezdetét. A hangszórókból mikulásdalok szóltak, s a lézerfények megannyi hópelyhet, csillagot s más különös alakzatot rajzoltak a környező épületekre és tereptárgyakra. Akkor már lehetett sejteni, hogy valami különleges történik. Majd csengőszóval megérkezett a várva várt Mikulás! Alakja a színpad hátteréül szolgáló kamion „doboza” mögül emelkedett ki. A fények ráirányultak, s ott állt Ő, a varázslatos, fehér szakállú, jóságos Mikulás a gyerekek kedvence a magasban. Hiszen, mint mondta rénszarvasok húzta szánjával épp a kamion mögött tudott parkolni. Krampuszai rögtön létrát hoztak, és lesegítették Őt. Ezután helyet foglalt a színpad közepén, s az ajándékozás pillanatai következtek.
Varázslat lengte be a teret, s ennek részese lehettek mindenki, felnőtt és gyermek egyaránt. Kívánom, hogy ezek a boldog percek, a gyerekek mosolya, öröme adjon erőt és kitartást mindenkinek, akik a rendezvény előkészítésében és lebonyolításában részt vettek. Érezzék, hogy ezért megérte, hogy jó érzés önzetlenül adni! Köszönöm a munkájukat, segítségüket!

Kép és szöveg:Lévainé Soós Klára