A 2011 decemberében alakult Közi Horváth József Népfőiskola Közi Horváth József Emlékévet nyitott meg november 4-én Agyagosszergényben. A közösség magyarságtudatunkat, kereszténységünket erősítő, korszerű, általános és szakműveltségünket fejlesztő, a népi hagyományok ápolását és a lakóhelyhez való kötődést ösztönző tevékenységet folytat. Névadója 1947-es emigrálását követően közéleti, társadalmi, ifjúságpasztorációs és magyar menekültügyi munkájával tett szert világhírnévre. A születésének 115., halálának 30. és hamvai hazahozatalának 25. évfordulója alkalmából hirdetett emlékév megnyitóján számos politikus, egyházi és közéleti személyiség tette tiszteletét a Győr-Moson-Sopron megyei községben.

A délután 15 órakor kezdődő ünnepi szentmise celebránsa és szónoka a külhoni magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, dr. Cserháti Ferenc volt. Beszédében kifejtette, hogy Agyagosszergény büszke lehet pap-politikus fiára, Közi Horváth Józsefre, aki szóval, tettel, tollal küzdött a haza és az egyház boldogulásáért. A szentmise szentleckéje Szent Pál apostol Thessaloniki hívekhez írt első levelének azt a részletét idézte, mikor az apostol a hívek körében betöltött jelenlétéről ír, és amelyben a gyermekét dajkáló anya szeretetéhez hasonlítja a pásztor kapcsolatát nyájával: „Úgy vonzódtunk hozzátok, hogy nem csak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk titeket! Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek, s úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát. Úgy intettünk, buzdítottunk, sőt egyenként rábeszéltünk titeket, hogy méltóan éljetek ahhoz az Istenhez, aki meghívott dicsőséges országába.” A püspök homíliájában rávilágított, hogy rendkívül aktuálisak a szentlecke szavai jelen ünnepen. Ahogy Pál apostol is őszinte, önzetlen tanúságtételt tesz hívei körében végzett pasztorációjáról, úgy Közi Horváth József is apostoli buzgósággal, papi élete példájával hirdette az evangéliumot, még a legnehezebb időkben is. Egyedül a hiteles életpélda lehet vonzó, ezzel lehet meggyőzni a világot az evangéliumi tanítás igazságáról – hívta fel a figyelmet a püspök. Hozzátette, hogy Közi Horváth József neve ma is kötelez. Neve intő jel, amely meghatározza a róla elnevezett népfőiskola szellemiségét, irányvonalát. Emigrációját elkötelezett, fáradhatatlan közéleti tevékenység jellemezte. Párizstól New Yorkig kilincselt menekült honfitársaiért, segítette az 56-os menekülteket, vezette a magyar fiatalokat, szorgalmazta Mindszenty József bíboros-hercegprímás boldoggá avatását, igyekezett leleplezni a hazai kommunista rezsim burkolt vallásüldözését, haláláig írta hazaszeretetre buzdító cikkeit. „Hordozzuk magunkon Jézus Krisztus illatát, mert a közömbösek számára a mi hiteles életpéldánk lehet csak vonzó” – zárta le elmélkedését.

A szentmisét követően a templom melletti temetőben Közi Horváth József sírjának koszorúzására került sor. Nagy ívű szellemi öröksége előtt tisztelgett Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke, Czupy Bálint leszármazottai, Czupy Éva és Zsuzsanna, Agyagosszergény önkormányzata nevében Szalai Istvánné polgármester és Márk András alpolgármester, valamint a népfőiskola elnöke, Póczáné Németh Alojzia és alapítója, Szalai Viktor.

Az emlékév megnyitó ünnepsége konferenciával folytatódott, melyen három új kötetet tárt a nyilvánosság elé a népfőiskola szerkesztői gárdája. A Magyar Köztársaság elnökének köszöntő levelét a rendezvény háziasszonya Bágya Rita, a Mindszenty Társaság titkára olvasta fel. Áder János idézte Közi Horváth József 80 évvel ezelőtt írt gondolatait: „A világot nem diplomaták és hadvezérek, nem tudósok és filozófusok, nem gépek és paragrafusok, hanem a tiszta emberek fogják megmenteni.” Áder levelében utalt rá, hogy szebb, boldogabb, igazságosabb, méltóbb életet nem a zajos történelem, csak a közösségért tenni akaró, az áldozat- és szolgálatkész ember képes alkotni maga körül, mint amilyen Közi Horváth József is volt. Olyan ember, aki tartozik valahová: egy családhoz, egy nemzethez, egy közösséghez – ahonnan erőt merít, s amelynek ő maga is erőforrása. Köszöntötte az immár hat éve működő agyagosszergényi Népfőiskolát, melynek vállalt hivatása, hogy olyan közösséget teremtsen, ahol számon tartják a múltat és munkálkodnak a jövőért. A most kezdődő emlékévhez a jövőbe vetett bizodalmat erősítő közösségi élményeket, tapasztalatot és tudásbővítő programokat kívánt.

Az emlékév világi fővédnöke, Lezsák Sándor köszöntőjében összefüggést keresett a november 4-i nemzeti gyásznap és Közi Horváth József életműve között. Felidézte saját, gyermekkori 56-os élményeit, azt, hogy a súlyos veszteségek és a fájdalmas történelmi kataklizma ellenére az volt a túlélés záloga, hogy az élet technikáit igyekeztek kidolgozni, voltak, akik készültek a jó változatra is. Egy kis település, mint Agyagosszergény, ilyen nagy embert adott a világnak, mint Közi Horváth József. Ezzel az életművel dolgozni kell, hogy el tudjon kezdeni működni, üzenete eljusson a mai generációkhoz is. Öröksége kikezdhetetlen és sebezhetetlen, magát a nyugodt erőt képviseli. Ez különösen is fontos ma, amikor nem a gondolatainkra, csupán az indulatainkra kíváncsiak a zaklatott Európában. Közi Horváth az egészséges veszélytudat képviselője is volt: nem riogatott, nem pánikolt, hanem a realista szemével hívta fel a figyelmet a közelgő és égető veszélyre. 1944. november 4-én egyedül szólalt fel Szálasi Ferenc ellen, illetve a Gestapo fenyegetettségében is kiállt a nemzet ügye mellett – emlékeztetett az országgyűlés alelnöke. Végül arra buzdított, hogy gyakoroljuk az önfegyelmet a Kárpát-medencében, és hogy folyamatosan tegyünk annak érdekében, ami a mi saját felelősségünk.

Szalai Viktor, a népfőiskola alapítója egy másik nézőpontból üdvözölte a Közi Horváth-életművet: a neves agyagosszergényi pap Konrad Adenauer halálára írt cikkéből idézett. Adenauer, mint a modern kereszténydemokrácia és az európai közösség atyja szellemi példakép volt Közi Horváth József előtt. A két nagy politikus közti párhuzamot bemutatva Szalai Viktor figyelmeztetett, hogy újra hozzá kell fogni Európa újjáépítéséhez. „Mindannyiunknak hozzá kell járulni ehhez az építéshez, ez kötelességünk nekünk, világi apostoloknak” – mutatott rá.

Ezt követően a Mindszenty bíboros című kötetet dr. Soós Viktor Attila egyháztörténész mutatta be a közönségnek. A könyv hatalmas űrt igyekszik pótolni a Mindszenty-monográfiában, hiszen a bíboros-hercegprímás 70. születésnapjára (1962.) összegyűjtött tanulmányokat tartalmazza, amelyek 55 évvel később szólalnak meg anyanyelvünkön Taczman Andrea fordításában. Az egyháztörténész rámutatott, hogy azért is mérföldkő és sürgető helyretétel a történelmi igazságtalansággal szemben a kötet magyar nyelven való kiadása, mert a könyvet és tanulmányíróit mind el akarták hallgattatni. A bíboros-hercegprímás előtt tisztelgő kötet Mindszenty születésétől az 1956-os Amerikai Nagykövetségre való menekülésig követi nyomon az eseményeket, körültekintő egyháztörténeti, politikai, történelmi pontossággal. Egy olyan kor lenyomatát őrzik az írások, mikor még egyáltalán nem tudták, mi lesz a saját hazájában raboskodó egyházfő sorsa. Mégis, a tanulmányok főszereplője nem áldozatként ábrázoltatik, hanem egy olyan hősies magatartás példájaként, aki a külső vereség ellenére belsőleg győzte le ellenségeit. A tizennégy szerző tanulmányai három nagy témakör köré csoportosulnak: Élete és személyisége, Egyház és haza, Áldozat és intés. A hitelességre, a valós és igaz életút bemutatására való törekvésnek olyan nem titkolt célja is volt, hogy leleplezze az 1956 után az egész világot körbejáró Mindszenty-ellenes rágalomhadjárat hazugságait. „Taczman Andrea szakmailag hiteles, mégis modern és pontos fordítása, dr. Cserháti Ferenc atya lektori munkája, a külsejében és belsejében is méltó megjelenítés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy 55 év után közkinccsé tegye a Népfőiskola ezt a születésnapi kötetet” – emelte ki az egyháztörténész.

Czupy Bálint Emigrációm első ideje című kötetét unokája, Czupy Zsuzsanna szerzetesnővér mutatta be. Czupy Bálint magyar földműves, Sopron vármegye nemzetgyűlési képviselője volt, a hazai katolikus politikai élet munkása az 1940-es években. Nagy Ferenc miniszterelnök 1947-es lemondásakor lehetetlenedett el helyzete, amikor is Ausztriába emigrált és innentől kezdve Belgiumban, Párizsban, Münchenben folytatta küldetését hazájáért. Unokája paradigmaváltónak nevezte a kötetet, hiszen az emigráns feljegyzéseiből nemcsak a mély hazaszeretet és istenhit rajzolódik ki, hanem a sokszor becsmérelt hazaelhagyó lét más nézőpontból történő értelmezése is: Czupy és politikustársai számára elfogyott itthon a tér és a levegő, egyedül külhonban tudták vállalt szolgálatukat folytatni, csak itt tudtak túlélni, ami azonban élethosszig tartó honvággyal is párosult.
A harmadik kötetet dr. Lukácsi Zoltánnak, a Győri Hittudományi Főiskola rektorának tolmácsolásában ismertük meg. Közi Horváth József könyve, az Apor püspök élete és halála a harmadik kiadást érte meg, éppen az első közreadás 40. évfordulóján. Mivel ez a monográfia hazánkban szinte hozzáférhetetlen volt, így ez a kiadás is történelmi tett, nagy hiánypótlás. A rektor atya kiemelte, hogy míg Mindszenty rágalomhadjárat áldozata lett, addig Apor Vilmos tabutéma volt, az agyonhallgatást egyedül Közi Horváth József munkája oldotta. 40 évvel ezelőtt akkor ez kettős célt szolgált: egyrészt megismertette a szabad nyugati világgal Apor püspök vértanúságának történetét, másrészt hazánkban bizalmasan, titokban, egyházi körökben terjesztve fennmaradhatott emlékezete. Dr. Lukácsi Zoltán kiemelte, hogy ahhoz, hogy Apor püspök emléke elpusztíthatatlanná válhasson, hozzájárult Közi Horváth József műve is, amely egyháztörténeti, történelmi szempontból is kiállja az igényesség és szakmaiság próbáját.

A népfőiskola ösztöndíj pályázatát az idei évben Közi Horváth József közéleti és papi szolgálata az emigrációban címmel hirdette meg, amelyet Szalai Barnabás középiskolás diák nyert meg. A három új kötet ajándék példányai a közönség soraiban találtak gazdákra, majd ezt követően kultúrestre került sor, ahol a határon túli – erdélyi, felvidéki és kárpátaljai – és inneni vendégek tánccal, énekkel, színpadi jelenettel és hangszeres muzsikával mutatták be tájegységük népművészetét.