A gyáriparosok szövetsége szerint a Mol „profilidegen területre lépett”, emiatt sem működik rendesen a hulladékkoncessziós rendszer.- idézte cikkében a szabadeoropa.huA gyártók sokallják a hulladékkezelésért fizetett díjat, szerintük nincs arányban a szolgáltatással, ezért adónak minősítik. Szerintük káosz van a hulladékpiacon, nincsenek megbízható adatok se.

A MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. 2023-as beszámolója alapján arra lehet következtetni, hogy a társaságnak nincsenek pontos adatai a saját üzletviteléről.

Nem sikerült a jogszabályi előírásoknak megfelelően elkészíteni a MOHU tavalyi évre szóló beszámolóját, pedig 2023. július 1-jétől a MOHU felel a kommunális és az intézményi hulladékszállításért, vagyis azért, hogy elszállítsák a lakosság által kihelyezett kukákat és a cégeknél termelődött, sok esetben értékkel bíró hulladékot.

A MOHU felel többek között a hulladékok átvételéért, a különböző hulladékudvarok működéséért, a roncsautók megsemmisítésért, a visszaváltható palackokkal kapcsolatos ügyintézésért, az intézményi szegmensben pedig a cégeknél keletkező fa-, papír-, műanyag- és fémhulladék felvásárlásáért.

Miután a MOHU adatszolgáltatásával gondok adódtak, a hulladékpiac működését felügyelő tárca, az Energiaügyi Minisztérium nem fogadta el a Mol hulladékos cégének beszámolóját.

A MOHU-nak a törvények értelmében május 31-ig kell leadnia az előző évre vonatkozó jelentést a szaktárcának, a minisztériumnak pedig szeptember 30-ig kell ez alapján kiadnia a teljesítésigazolást a koncesszornak, vagyis a MOHU-nak. Ebben a jelentésben nagyon részletes adatokat kell prezentálni a különböző hulladékáramokról és a cég pénzügyi mutatóiról.

A koncessziós rendszer tavaly július 1-jén indult, vagyis az idei az első év, amikor a MOHU beszámolót küldött az Energiaügyi Minisztériumnak. Ez a Szabad Európa birtokába került, valamint az arra adott minisztériumi reakció is.

A MOHU a Szabad Európának nem, a Telexnek viszont válaszolt az üggyel kapcsolatban. E szerint „a minisztérium nem visszadobta a beszámolót, hanem a korábbi nyilvántartásuktól eltérő részletezést kért, amit hiánypótlásként a megadott határidőre fognak megküldeni”.

Az Energiaügyi Minisztérium leveléből azonban egyértelműen kiderül, hogy a szaktárca kijelentette, hogy „a beszámolót ebben a formában nem javasoljuk elfogadni”, mert kiegészítésre, pontosításra szorul.

Az állam úgy adta át a rendszer működtetését a MOHU-nak 35 évre, hogy a cégnek nagyrészt koordinációs szerepe van. A közszolgáltatási résztevékenységhez tartozik a lakossági, vagyis a kommunálisszemét-szállítás és a hulladékudvarok működtetése. Ez korábban állami és önkormányzati feladat volt, a Mol koncessziós vállalata egyszerűen átvette a cégeket a munkásokkal és a kukásautókkal együtt. Lényegében ugyanazok végzik a munkát, akik eddig, nem sok minden változott.

A MOHU megkapta a korábban szabadpiaci elven működő intézményi résztevékenységet. A cégeknél keletkező csomagolási vagy a gyárakban keletkező egyéb fa-, papír-, műanyag- és fémhulladékok tartoznak ide. Ezért korábban versengtek a cégek, hiszen pénzt fizettek a hulladékért, amelyet kezelés után értékesítettek. A koncessziós rendszer előtt egy cég tendert írt ki a hulladékos cégeknek, hogy ki ad több pénzt érte, ma már csak a MOHU-nak adhatják el annyiért, amennyiért átveszi, viszont nagy valószínűséggel ugyanaz a vállalat szállítja el – most már a MOHU alvállalkozójaként, ahogy ők fogalmaztak, bérmunkásaként – a hulladékot, amelyik eddig.

Ilyen értelemben nem történt nagy változás, a cégek ugyanúgy adatközlésre kötelezettek, a MOHU-nak pedig adatokat kell gyűjtenie. Ez logikus, hiszen ez alapján a begyűjtött vagy elszállított mennyiség alapján fizeti ki az alvállalkozóit is, de egyébként is törvényi előírás. Valamiért mégsem tudta a beszámolójában a MOHU prezentálni a forgalmi adatokat.

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) környezetvédelmi bizottságának júniusi ülésén a koncessziós rendszer volt a téma. Szerették volna összeszedni az adatokat, de például hiába jogszabályi kötelezettség, a MOHU nem tett közzé adatokat az intézményi résztevékenységről. Ezért megnézték az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kimutatásait. (Az OKIR az EPR-bevallások, míg a NAV a környezetvédelmi termékdíj alapján kap adatokat. Vannak módszertani eltérések, ezek egy részét az adatokban korrigálták.)

A két adatbázisba a hulladékkibocsátók (például csomagolóanyag-, elektronikaiberendezés-, autógyártók) szolgáltatnak adatokat. Az OKIR szerint műanyagból (egyutassal együtt) 150 ezer tonna, papírból 214, fémből 36,4, fából 177, üvegből 53, csomagolóanyagból 620 ezer tonnát bocsátottak ki 2023-ban. A NAV viszont műanyagból (egyutassal együtt) 170 ezer, papírból 248, fémből 37,3, fából 202, csomagolóanyagból 752 ezer tonnát regisztrált. Egyedül a fém esetében mondható, hogy nagyon kicsi az eltérés a két adatbázis között.

Az Energiaügyi Minisztérium nem hiába követeli a MOHU-tól a törvények által előírt adatszolgáltatást, mert a hulladékkoncessziós rendszerben a cég láthatja, hogy a kibocsátott mennyiségből mennyit gyűjtöttek be, kezeltek, ártalmatlanítottak, használtak fel újra. Egyedül a MOHU tudja – vagy legalábbis kellene tudnia –, hogy mi folyik a hazai hulladékpiacon.

Az MGYOSZ tanulmánya szerint „a megismert és különböző forrásokból származó (NAV, OKIR, MOHU) adatok közötti ellentmondásokból szakmai következtetés csak egy vonható le, a teljes hiteltelenségük. (…) Minden további elemzéshez az adatok felülvizsgálata, illetőleg jogszabályi változtatások meghozatala szükséges” – tették hozzá. A szervezet szerint nem kerülhető el – különösen a MOHU részéről – a kiugróan eltérő adatokat tartalmazó bevallások egyeztetése a kötelezettekkel,szükség esetén pontosítása.

Az osztrák hasznosítási arány a műanyagok esetében 31,6 százalék, míg a magyar 24,9, miközben a díjtétel Magyarországon 219 forint kilónként, az osztrák rendszerben 175 forint. Az MGYOSZ tanulmánya szerint az üvegnél különösen kirívó, hogy az osztrák 81,6 százalékos hasznosítási aránynál a díjtétel 32 forint kilónként, míg a hazai, nagyon rossznak számító 28,1 százalékos arányt közel dupla annyi pénzből oldjuk meg (77 forint kilogrammonként).

Az uniós és a hazai jogszabályok szerint a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben a gyártók által fizetett pénzügyi hozzájárulás díja nem haladhatja meg a hulladékkezelés költséghatékony összegét. Az MGYOSZ szerint miután a díjakat állami szerv állapította meg, és a koncessziós társaság a kedvezményezett, a túlzott mérték vélhetően tiltott állami támogatást eredményez. „Jelen formájában a választott megoldás adónak minősül” a tanulmány szerint.

A szervezet szerint felelősség terheli a koncesszort is, aki „számára profilidegen területre lépett, és felkészületlenül érte az általa vállalt feladat mértéke és nemzetgazdasági jelentősége”.

„Miközben a megoldandó feladatok tornyosultak, az EPR-díjak számításához sikerült olyan kiinduló adatokat megadnia, amelyek alapján nemzetközi összehasonlításban is magas EPR-díjak születhettek” – állapítja meg a tanulmány.

További részletek és adatok a szabadeuropa.hu cikkében