Pintér András zivatarról készült képe bejárta a médiát, na de ki is van az objektív mögött?
A Mihályiban élő hobbifotós nemrég kapta kézhez második diplomáját, mint környezetmérnök, de itt nem áll meg a történet, szeretné képezni még magát, és komolyabban elmélyedni a fotózás művészetében. Szenvedélye 5 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is lefotózott egy zivatart. Egyszerű, digitális géppel készítette a képet, mégis ott, és akkor kialakult benne a kötődés.

Feltehetünk, megoszthatunk egy képet anélkül, hogy bármi kommentárt fűznénk hozzá, vagy, ahogy ő is teszi, leírást, egyfajta pluszt ad hozzá, ami által a szemünk előtt elevenedik meg a vihar, a villám, vagy a haló jelenség. A meteorológia 10 éves kora óta köti le figyelmét, így nem bízza a véletlenre a pillanatképeket. Figyeli az előrejelzési modelleket, az esemény előtt a radarokat, és a megfelelő időben, céltudatosan a jelenségre koncentrálva komponálja meg képeit.

Az áhított fotó…
„Régóta szeretnék elkapni egy tornádót, de persze károkozás nélkül, ami viszont sokszor hozzá tartozik. A másik pedig a sarki fény. Sajnos az idei kettőről, ami látható volt hazánkban lemaradtam. „
Fotóit inkább a Kisalföld és térségében készíti, de tiszta idő esetén az Alpokalját, Schneeberget is „eléri” a nagy nagyítású objektív révén.

Utómunka…
„Nincs fotó utómunka nélkül, aki komolyabban foglalkozik a fotózással, elengedhetetlen, hogy a képet utódolgozza. Én az élességen, színeken, telítettségen, zajon, kontraszton szoktam állítani, ha szükséges, akkor pedig a képek vágásán. De semmi olyan jellegű belenyúlást nem végzek, ami csalásnak minősülne. Időpazarlás és átverés lenne, hogy ha úgy fotóznék, hogy utána teljesen megváltoztatnám a kép lényegét.”

Visszajelzések…
„Többnyire pozitív visszajelzéseket kapok, néha már nem is tudom hova tenni a sok dicséretet. De a nagy számok törvénye alapján megtalálnak a negatív vélemények is. Nehezen viselem, mert többnyire igazságtalanságot állítanak, hogy „odaphotoshoppolok” a képekre dolgokat. Én a szabadidőmet, energiámat áldozom a fotózásra, persze élvezem is, de ezért nekem nem fizet senki. A jelenségeket szeretném bemutatni az embereknek, eljuttatni hozzájuk a közösségi oldalak révén. Rosszul esett, hogy támadólag léptek fel ellenem. Hozzáértő is tett már leépítő jellegű megjegyzést, tőle meg különösen rosszul esett, főleg, ha képek minőségének esnek neki. Nincs még komoly technikai felszerelésem, hátterem. Ezt (is) majd a jövőben szeretném fejleszteni.”

A jó fotó titka…
„Azok a képek tetszenek, amelyeknek van egyfajta érzésviláguk, amiket ha meglátok, vagy több kép között megpillantok, akkor megnézem őket külön is, esetleg még vissza is megyek rájuk később. Próbálok olyan képeket készíteni, amik érzéseket, reakciókat váltanak ki az emberekből, például meghökkenés, megnyugvás, kikapcsolás, nevetés, félelem. Nekem nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen minden beállítás, rekeszérték, fényérzékenység, záridő, stb., hanem, hogy a végeredmény átadja, amit én láttam és egyfajta hangulatot sugározzon, érzést váltson ki a nézőből.”

Élmény…
„Legbüszkébb a villámfotóimra vagyok, amik például idén nyáron is készültek. Bár minőségileg nem a legjobb képem a holdkeltés fotó összeállítás, de maga a fotózás mégis emlékezetes volt. Egy régi ismerősömmel, Zsófival mentünk ki a mezőre. Vártuk, hogy felkeljen a Hold, ahol én elterveztem, hogy szépen tudjuk komponálni a templommal. De nem jött össze, mert jóval odébb, a fák takarásában kelt fel. Gyorsan autóba ültünk, és haladtunk 5 kilométert délkeletre, ahol útépítési területre értünk. Ki is akartak tessékelni a biztonságiak, de végül megengedték, hogy néhány képet lőjek. Így tudtam a holdkeltét a páli templommal lefotózni. Ez utólag tekintve elég mókás és izgalmas helyzet volt, főleg hogy már évek óta vágytam ilyen holdkeltés fotóra, ami végül össze is jött.”

A cél…
„Már az elejétől kezdve voltak mindig célok a szemem előtt. Ez alapvetően szükséges ahhoz, hogy fejlődjön az ember abban, amit csinál. Emlékszem az első pozitív élményem az volt, amikor egy számomra mentornak számító, légköri jelenségek tekintetében elképesztően jártas személy, akit nevezhetünk Mónikának, megosztotta a közösségi oldalon az egyik Rábaközből fotózott Schneeberges képem. Később arról ábrándoztam, hogy jó lenne a Légkör c. tudományos folyóiratban egy címlapfotó, ez is sikerült idén tavasszal és folytathatnám. Néha benevezek pályázatokra is. Jó érzés, ha helyezést érek el, vagy esetleg nyerek is. Nem tanultam a fotózást, nagyképűnek, becsmérlőnek tűnne, ha a végzett, tanult fotográfusokkal, természetfotósokkal szemben kiemelném, hogy milyen célokat szeretnék elérni, vagy értem el eddig. Bár azért álmaim nekem is vannak amatőrként. Szeretnék egy elismert, természetfotózással foglalkozó lapnak, vagy televíziós csatornának fotózni majd egyszer, persze egy képesítést bizonyító papírral a zsebben.”

Légzuhatag Mihályiban…
„A hőségek hidegfronttal végződnek, gyakran hevesebb zivatarokkal. Az ominózus szerdai helyzet előtt egy két-nappal úgy látszott, hogy itt nem lesz káresemény, de végül északnyugat sem maradt ki a károkozó zivatarokból. A radart figyeltem és egy órával azelőtt, hogy megérkezett a szupercella, kimentem a mezőre, az előre eldöntött helyre, ahol bevártam a zivatart. Sajnos károkozással is járt, többfelé orkán erejű szelet és jégesőt hozott. Ennek ellenére szép és egyben félelmetes volt, s örültem, hogy megörökíthettem.”

Amire büszke...
Az Országos Meteorológiai Szolgálat fotópályázatot hirdetett 2014-ben a közelgő Meteorológiai Világnap alkalmából. A sok szép és magas színvonalú fotó közül végül Pintér András képe került az első helyre.

„A képek révén nem feltétlenül a nevemet, személyemet kívánom terjeszteni, ismertté tenni, inkább az esik jól, hogy Mihályit és a térséget tudom így reflektorfénybe helyezni. Nagyon büszke vagyok, amikor a televízióban, vagy egy újságban együtt hallom/látom a saját és a lakhelyem nevét. Ez igazán büszkeséggel tölt el, mert Mihályi nem egy sürgő-forgó felkapott nagyváros mindenféle geológiai és egyéb (fotózást segítő) természeti csodával, de a különös nézőpontokból és sosem látott kompozíciókkal bemutatott rendelkezésre álló szépségek mégis felveszik a kesztyűt sok gyönyörűen fotózott turisztikai célponttal. Azért az már valami, ha a főként Budapesten végigsöprő vihart bemutató hírblokk több percet szán a Mihályiban megörökített videóra és fotókra is – az ilyen élmények piszkosul jól esnek és rávilágítanak arra, hogy egy kis faluból érkező hír is hír, mert itt is emberek és sorsok vannak. A jövőben szívből örülnék neki, ha a településről mások is társulnának egy-egy fotózásra, vadászatra, bárkinek szívesen bemutatom miért is olyan izgalmas ez a hobbi, hátha kedvet kapnak rá, vagy az is elég, ha azután a természeti jelenségekre nyitottabb szemmel járják az útjukat."