Koncert utáni röhögős beszélgetés Kassai Gáborral a Rózsaszín pitbull énekesével és Nagy Imre dobossal.
- Ti vagytok az a zenekar, akik eddig az összes Veréb fesztiválon itt voltatok, vagy legalábbis biztosan a legtöbbön. Ezt őszintén szólva nem tudtam pontosan kideríteni. Tudtok segíteni? Mint a legrutinosabb résztvevőknek milyen Veréb fesztiválos emlékeitek vannak?

- Azt hiszem inkább a legtöbbön voltunk, talán egy nekünk is kimaradt. Jópár éven keresztül a mi koncertünkön volt a veréb verés, ott szedték szét a fesztivál emblémáját. Nem tudom, hogy az idén lesz-e ilyen?- kérdezett vissza Gábor.
- Lesz.
- Volt egy elvetemült fiatalember egy korábbi fesztiválon, aki nem spórolt az idejével, és 600 darab söröspohárból épített egy gömböt, amit felhozott a színpadra és bedobta koncerten a közönség közé. Az még egy jó élmény, hogy itt mindig nagyon jó a hangosítás. Egy évben van egy csomó koncert, azokból max 3-4-en jó a hangosítás, ez az egyik. Öröm játszani, mert hallod, mit játszol.
- A legjobb az volt, mikor először csináltunk CD-t. Nem szoktunk. Jöttünk ide, gyártottunk 100 CD-t, és elhagytuk az egészet. Meg elhagytuk még a nagy molinónkat meg a pólókat. Az kurva jó volt.- folytatta Imre

- A koncerten azt mondtátok, ti vagytok az ellenpéldák. Minek az ellenpéldái vagytok?
- Szerintem mi sosem mondtunk ilyent.
- De, a Ne szívjál füvet című szám előtt.
- Az más! Abban az egy szituációban tényleg mi vagyunk az ellenpélda. Ennek története van, meséld el öreg!- mondta Imre
- Annakidején szerveztek Kaposváron egy drogellenes rockfesztivált. Egy zenekarra 15 perc jutott átállással együtt! Lehetetlen. Mindenki felszórt mindent, aztán szólt ahogy szólt. Az volt a feladat, hogy erre az alkalomra minden banda írjon egy drogellenes nótát. Ezt a feladatot egyedül mi vettük komolyan, senki nem írt semmit, mi akkor írtuk ezt a nótát. Egyébként ez nem drogellenes rockfesztivál lett, hanem rockellenes drogfesztivál. Bementél a kapun, szilveszteri trombitákat szívtak ott az emberek.

- Mennyire vagytok foglaltak, mennyi fellépésetek van?
- Évente 80-90 bulink van, alapvetően minden hétvégénk foglalt. Komlón élünk, valamennyien dolgozunk, ebből a zenéből nem lehet megélni. Hétközben csak 200 kilométernél közelebbi fellépést vállalunk. Én egy poliuretán cégnél dolgozom.- mondta Gábor.
- Hú, ezt nem fogom tudni leírni!
- Írd azt, hogy műanyag.

- Felvet minket a pénz.- mondta nevetve Imre. Nemrég kaptam az Artisjustól egy levelet, hogy szétosztották a szerzői jogdíjak éves bevételeit, a mi kiadónkra eső rész 1 forint. De tényleg! Még szerencse, hogy email-ben küldték, mert a bélyeg ráfizetés lett volna nekik. Minket nem játszanak a rádiók. Nem a pénzért csináljuk. Az albumaink letölthetők, nem csinálunk CD-t. Láttad a koncertet, láttad a közönséget, ezért csináljuk.

- Mit tanácsoltok a most induló kezdő zenekaroknak?
- Legyenek kitartóak.- mondta Gábor
- Azonnal hagyják abba!- vágta rá Imre.
- A legtöbben ott bukják el, hogy elkezdenek próbálni valahol, ahol élnek van egy fellépési lehetőségük, ott fellépnek.,- folytatta Gábor Aztán a koncerten van egy, kettő, akárhány rontás, egy koncerten mindig benne van. Lemennek a próbaterembe, aztán mondják, hogy te ezt rontottad el, te azt. Elkezdenek újra próbálni, és nem lépnek fel. Ez egy nagyon nagy baj. Az élő fellépés nagyon fontos, ott áll össze a program. Egy próbateremben soha nem áll össze úgy. Van egy pár ilyen fellépésük, amit ők kudarcként élnek meg, pedig a közönség észre sem vette a rontásokat, aztán abbahagyják. Ezt nem szabad csinálni. Fanatikus módon csinálni kell, akárki akármit mond, menni kell!