- A 30Y az a zenekar, amelyiknél intimebbet, személyesebbet keveset hallok, ismerek. Dalaitok az életetek kis és nagy titkairól szólnak őszintén, kendőzetlenül. Hogy fér bele egy életbe ennyi történet?

- Nem tudsz máshonnan meríteni. Hay János barátom egyszer azt mondta: Nem tud az ember elrugaszkodni olyan valóságból, amelyik valóságból nincsen tapasztalata. Az elkészült dal nem a mi hétköznapi valóságunk. Nem pontosan úgy éltük meg, de minden dalnak megvannak azok az általunk átélt támaszai, amiből egy valóságot lehet belőlük építeni. Az pedig a mi általunk bejárt jól ismert valóság. Az minden dalnak a saját hitelességi kérdése. Amit megéltünk, arra építünk.

- Van ebben része annak, hogy a testvéreddel együtt zenélsz?

- Azt mondtad, intim zenekar vagyunk. Annál intimebb dolgot el sem tudok képzelni, hogy egy olyan kölyökkel zenélek együtt, akivel együtt nőttem fel, akivel egy szobában laktunk. Amióta ő zenél, azóta együtt játszunk. Én öregebb vagyok, úgyhogy én előtte kénytelen voltam másokkal is zenélni, amióta „beleöregedett”, azóta együtt zenélünk. Sárközy papával 14 éves korunk óta ismerjük egymást, ugyanabban a valóságban élünk. Azon túl, hogy zenészként rezonálunk egymásra, vagy értjük a zenei nyelvünket, értjük az életélményeinket. Anélkül nem menne.

- Hogy zajlik nálad az alkotói folyamat, ahogy ezekből az élményekből dalok lesznek?

- Ha például találkozom egy verssel, festménnyel, regénnyel, egy történettel a buszon, ha azt erős empátiával nem tudom megélni, nem tud dal lenni belőle. Nem lesz mindegyikből dal, sőt a legtöbből nem lesz dal. Ahhoz, hogy jó dalt írj, jó befogadónak is kell lenned. Bele kell dőlnöd ezekbe a világokba erősen, intenzíven. Nem lehet olyant csinálni, amiben nem hiszel száz százalékig, amit nem raksz föl azzal az erővel és mélységgel, ami csak a tiéd. Ahogy én gondolkodom a rakendrollról, ugyanúgy gondolkodik egy borász barátom a borról. Egyszer kiöntött 2700 liter bort, mert azt mondta, nem lett olyan, amilyennek megálmodta. Pedig egy évig dolgozott érte. Nem akarta elkamuzni, elnyomni valami közepes bornak, csak hogy pénzt kapjon érte. Azt mondta, ez nem olyan lett, amire engedné ráírni a nevét. Ez hitelesség kérdése.

- Kész a dal, akkor jön a következő lecke, hogy azt elő is kell tudni adni hitelesen, hogy értse és élvezze a közönség.

- A dalnak egy koncerten az a nagy kérdése, hogy mi magunk újra és újra képesek vagyunk-e visszamenni a dalszerzés állapotáig. Újra és újra meg tudjuk-e élni úgy a dalt, mint hogyha ott és akkor született volna? Ha lehet egy határt húzni az underground és a szórakoztató zene közt, akkor az az, hogy mi nem eljátszani akarjuk a dalainkat, hanem át akarjuk élni azokat az érzéseket és történeteket, amikből ezek a dalok születtek. Az újra és újra megélést akarjuk színpadra rakni, ami újra és újra kihívást jelent.

- Fantasztikus érzés lehet, hogy állsz a színpadon, és látod, hogy a közönség érti, amiről szól a dal, veletek együtt énekel és érez.

- Látod, ez a fajta rezonálás a legszebb dolog a világon. Az az érdekes, hogy ha most megkérdeznéd az embereket, hogy milyen volt ez az élmény, akkor mindegyikük más koncertet mesélne el. Azt képzelem, hogy ez a legjobb, ezért jó zenekart csinálni, mert minden néző számára a saját története születik meg. Ha mindenki az én történetemet élné át, akkor nem játszanánk jó koncertet. Ha minden emberben a saját történetét tudjuk elindítani, akkor ott tényleg dalok vannak.